A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták és a bolsevikok viszonya az 1918-19-es polgári kísérlet alatt
Ugyanakkor a szociáldemokrata cselekvést már radikálisabbnak szerette volna látni, éppen ezért kritikus gyakorlati nézetei túlmutattak a pártvezetés álláspontján. Pogány az említett gyűlésen külön szólt az ellenforradalmi szervezkedésekről, miszerint a „kormánynak cselekednie kell [-..] a forradalom veszélyben van". 5 4 Ez részben válasz volt a bolsevik sajtóban szereplő vádakra, miszerint a szociáldemokraták nem lépnek fel a forradalomellenes szervezkedésekkel szemben. Másrészről hűen tükrözte az ellenforradalomtól való irracionális félelmét, mely az egész időszakban áthatotta cselekedeteit. Pogány szerepét a későbbiekben egyértelműen negatívan látja Böhm és jelentős hibának tekinti, hogy nem léptek fel idejében vele szemben, mivel így a szervezet ahelyett, hogy a forradalom hadseregének kiépítését végző legfontosabb szervként működött volna, egyértelműen a „dezorganizáció intézménye" lett, amely képtelen volt a kormányzati célnak megfelelő hatékony politikát folytatni. 5 5 Pogány radikalizmusa és az ellenforradalomtól való irracionális félelme nagyban hozzájárult a katonatanács radikalizálódásához, miközben az irányítást sikerült kézben tartania, a szervezet gyakorlatilag testületileg közeledett a bolsevikokhoz, amely tekintetbe véve a katonatanács érdekérvényesítő-képességét, jelentős erőt adott. Februárban egyre irreálisabb propaganda indult a kormány ellen, amelynek részeként a spontán megmozdulásokkal kapcsolatban korábban már tárgyalt ideológiai problémákat félresöpörték, a korábbi, sokszor dogmatizmusból eredő kioktatást a hideg pragmatizmus, a politikai hatalom megszerzésére való törekvés váltotta fel. A bolsevik propaganda a leginkább elkeseredett tömegek felé fordult, hiszen itt számíthatott a legnagyobb fogadókészségre, így elsősorban a munkanélküliek és a rokkant katonák körében erősödött a kormány ellen agitáció. 5 6 A bolsevikok által támogatott követelések nem álltak arányban a rendszer teherbírásával, irreális követeléseikkel a polgári rendszer működésképtelenségére kívántak ráerősíteni, siettetve az összeomlást. A bolsevik propaganda a kommunizmus győzelmét elkerülhetetlennek hirdette, a nyers politikai pragmatizmus jegyében a válság megoldásának egyetlen gyors lehetőségeként propagálta a proletárdiktatúrát. A szociális demagógia mellett a KMP a szélsőjobboldali rendszerellenes erőkkel szembeni erélytelenség vádját is igyekezett napirenden tartani. Az erélyesebben, de nem erőszakosan fellépő szociáldemokratákat a spartakistákkal véresen leszámoló német szociáldemokrata kormányhoz hasonlították. A mindennapos, szélsőséges támadások során a kommunista propaganda elsősorban a munkásság körében próbálta kompromittálni a szociáldemokratákat, így próbálva a bolsevikellenes fellépések hatását csorbítani. 5 7 A Vörös Újság támadásai ugyanakkor a decemberi-januári időszaktól eltérően nem szorították a szociáldemokratákat közvetlen védekezésre, a bolsevik ellentámadások dacára a KMP defenzív helyzete körvonalazódott. 5 8 A Vörös Újság erőszakra sarkaló cikke nyomán a polgári miniszterek felkérték a szociáldemokratákat, hogy erélyesebben lépjenek fel a rendszerellenes bolsevikokkal 54 Uo. 55 BÖHM : i. m. 83-84. o.; 208-209. o. 56 BÖHM : i. m. 174-175. o. 57 Vörös Újság, 1919. február 6. 8. 13. 15. 58 A szociáldemokrata munkások szervezetten léptek fel január végén az Ébredő Magyarok Egyesületének tüntetésén. Február folyamán a Népszava cikkekben követeli, hogy a szociáldemokraták siettessék a népköztársaság védelméről szóló néptörvény erélyes használatát. 149
