A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták és a bolsevikok viszonya az 1918-19-es polgári kísérlet alatt
kus kormányzati forma elfogadását, valamint a szociálpolitika kibővítésével párhuzamosan a fennálló rendszer lényegi megváltoztatását. Ez a változtatás a kapitalizmus strukturális reformjának programját fogalmazta meg, mely azonban nem mondott le a kapitalizmus meghaladásába vetett hitről. Az MSZDP kormányzati szerepvállalásának erősödésével párhuzamosan fokozódott a bolsevikokkal szembeni tevékenység. Határozott, de a törvényes kereteket teljes mértékben tiszteletben tartó lépések a bolsevikok politikai terének szűkítését voltak hivatottak elősegíteni. Céljuknak nem a bolsevikok fizikai likvidálását, hanem politikai marginalizálásukat, térnyerésük megakadályozását, politikai erőterük viszszaszorítását tekintették. Az MSZDP vezetősége ennek megfelelően nagyszabású agitációba kezdett, a Népszava január 15-ei száma leszögezte, hogy a magyar munkásmozgalomnak a legfőbb feladata a védekezés a „bolseviki mozgalommal szemben". 50 A szociáldemokrata vezetőknek a munkástanács január 28-i ülésén sikerült elérni a bolsevikok kizárását. A munkástanácsi ülés után párt- és szakszervezeti taggyűlések sokaságán hoztak a bolsevikokat elítélő határozatokat, és kizárásokra is sor került. 51 A bolsevikokkal szembeni passzív, illetve defenzív viselkedést a támadó magatartás váltotta fel, ugyanakkor ennek érőssége, erőszakossága a pártvezetés bizonytalansága, erkölcsi fenntartásai miatt jelentősen csorbult. A szociáldemokrata párton belüli ellentmondásokra, belső problémákra mutat rá a katonai kérdés körül kialakult helyzet. A kormány nem halogathatta a hadsereg helyzetének rendezését, mivel a harckészültség még a karhatalmi feladatok elvégzéséhez sem volt megfelelő szintű. A hadvezetés ezen mindenképpen változtatni akart, ezért elfogadta, hogy a 24. életévet betöltött személyek önkéntes alapon beléphetnek a haderő állományához. Böhm terve az volt, hogy a fegyelmezetlen, és kiszámíthatatlan fiatal sorozott katonák helyét feltölti a forradalom védelmére saját meggyőződésből csatlakozó, reményei szerint leginkább öntudatos munkásokból álló személyekkel. Tervében támogatta a korszak egyik legkiválóbb hadvezetője, Stromfeld Aurél. Nagyszabású programja kudarcot vallott, mindössze néhány ezer ember csatlakozását érte el, így a hadsereg megmaradt a forradalom addigi színvonalán. 5 2 A szociáldemokraták a forradalom kezdetétől törekedtek arra, hogy a hadsereg a befolyásuk alatt legyen, ehhez megfelelő eszköznek a katonatanácsokat tekintették. A katonatanácsok sikeres miniszterbuktatási akciói egyértelműen jelezték, hogy a fennálló zavaros helyzetben a szervezet jelentős érdekérvényesítő képességgel rendelkezik. Természetesen ez azt is jelentette, hogy a Katonatanács vezetőjeként Pogánynak is jelentős befolyása volt az eseményekre, éppen ezért nagyon lényegessé vált, hogy a párt vezetésénél radikálisabb álláspontot képviselt, nézeteivel közel került a bolsevikokhoz, ugyanakkor magát a bolsevik pártot ekkor még károsnak tekintette. A párt vezetésének politikáját követve a február 7-i katonatanácsi gyűlésen kijelentette, hogy a katonatanácsban „más szó el nem hangozhat, csak szociáldemokrata hang és más cselekvésnek helye nem lehet, csak szociáldemokrata cselekvésnek". 5 3 50 Népszava, január 15. 51 HAJDÚ: Tanácsok Magyarországon 1918-1919-ben. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1958. 91-92. o. 52 BÖHM : i. m. 203-213. o. 53 POGÁNY József: Forradalom és ellenforradalom. A Budapesti Katonatanács február 7-i elmondott beszéd. In. Pogány József válogatott írásai. Szerk. Varga Lajos. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1987. 251. o. 148
