A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták és a bolsevikok viszonya az 1918-19-es polgári kísérlet alatt

nagyon különbözően látták. A többség a szociáldemokraták kormányzati szerepvállalástól sokkal több eredményt, radikálisabb változásokat remélt, ebből kifolyólag a közeljövőben elérhető változások mértékét különbözőképpen ítélték meg. A különbségek fokozatosan, de egyre érezhetőbben mozdították el eltérő irányba a mozgalom tagjait, miközben a szervezeti különválás ténylegesen nem merült fel a mozgalom fórumain. A fokozódó különbségek ellenére megmaradt a stabilnak tűnő egységtudat, elvtársiasság, a munkásmozgalom egységességéhez való feltétlen ragaszkodás. Az egyértelmű és egyre nyíltabb bolsevik provokációk ellenére a munkásmozgalom egységének a tudata a vezetésben a KMP elleni nyílt harcot vállalhatatlanná tette, ezt erősítette meg a németországi események visszhangja is. A bolsevik befolyás alatt álló munkásokat természetesen ugyanolyan proletároknak tekintették, mint akik a szociáldemokraták mögött álltak, ezért a velük szembeni harcot testvérharcnak tekintették, ez a szemlélet egyszerűen lehetetlenné tette a valódi erőszak alkalmazását. A bolsevikok elleni küzdelem eszközének, így az elszigetelés és támogatóiknak viszszaszerzésére irányuló propaganda maradt. Ezzel a bolsevikok is tisztában voltak, és igyekeztek ezt ki is használni, nyíltabb provokációktól sem riadtak vissza. Ezt mutatja a már említett Vörös Újságban megjelent cikk egyértelmű és nyílt megfogalmazása is: „a szociáldemokrata párt többségének fenntartásával testvérgyilkosságot előidézni, vagy a kommunista párthoz csatlakozással a burzsoáziát, mint osztályt megsemmisítve, a proletariátust fölszabadítani. Választani!"

4

2 A kormányválság megoldása érdekében végül a szociáldemokraták eltekintettek a belügyi tárca birtoklásától, mely így a Károlyi-párt kezében maradt. A munkástanácson megnyilvánuló radikális hangulat mérséklődésében, az újabb kompromisszum elfogadásában jelentős szerepet játszottak a magyar kormányválsággal párhuzamosan zajló németországi események.

4

3 A munkásmozgalmon belül kirobbant nyílt konfrontáció, és végül a spartakisták véres leverésében játszott szociáldemokrata szerepvállalás megdöbbentette a magyar munkásságot. A három nagyobb részre szakadt németországi munkásmozgalmon belül egyre nyilvánvalóbbá vált a polgári programot hirdető, revizionista irányzat felülkerekedése.

4

4 Az ortodox irányzat ugyan még nem adta meg magát a revizionizmussal szemben, de egyértelművé tette, hogy a kommunista irányzat minden formáját elveti. Az ortodox irányzat erőtlensége, bizonytalansága a hazai mozgalom radikálisabb változásokat követelő, de az ortodox marxizmus alapján álló képviselőit is elbizonytalanította, ezzel a németországi események nagyban hozzájárultak a hazai kormányválság megoldásához. Ugyanakkor a kormányválság megoldásában játszott szerepe mellett a németországi „testvérvér" kiontását követő felháborodás és értetlenség valamelyest konszo42 Vörös Újság, január 8. 43 Sebastian HAFFNER: AZ elárult forradalom. Németország 1918-1919-ben.Európa Könyvkiadó, Bp., 2007. 185-209. o. 44 Az SPD a birodalmi politikába belesimult, a háborús szerepvállalást végig támogató politikát folytatott, a háború utolsó hónapjaiban részt vesz a kormányban, elméletében leginkább revizionista. Az SPD-ből 1917-ben vált ki az USPD, a „függetlenek" pártja, amely a háború folytatását ellenző képviselőket fogta össze, elméleti kérdésekben különböző álláspontot képviselő személyekből állt, ugyanakkor a többsége ortodox marxista (kautskyánus) volt. Az USPD részeként jön létre a radikálisokat tömörítő Spartakista csoport, mely elsősorban Luxemburg és Liebknecht nézeteit követi, melyek több tekintetben is bírálják a lenini politika elméletét és gyakorlatát. Részben a Spartakista csoportból jön létre a KPD, melyben fokozatosan erősödik meg a bolsevik-leninista irányzat. 146