A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták és a bolsevikok viszonya az 1918-19-es polgári kísérlet alatt

voltak érdekeltek, mely a politika terepén a szakszervezetektől függetlenül is képes nyomásgyakorlásra, aminek következményeként a szakszervezetek gazdasági célú követeléseikre, valamint a munkakörülmények javítására fektethetik a hangsúlyt.

3

9 A Garami-féle pártvezetés helyére lépő radikálisabb irányvonal szerepvállalása mögött ennek megfelelően a szakszervezetek támogatása mutatható ki. A forradalmi időszakban a gazdasági harcra koncentráló szakszervezeti vezetés nem vált politikai értelemben revizionistává, sőt aktív sztrájktevékenységével erősíti a munkásmozgalom radikalizálódását. Ezt támasztja alá, hogy a hatalom támadása elsősorban nem a pártszervezeteket, hanem a szakszervezeteket érintette.

4

0 A szakszervezeti vezetők ezáltal sokkal erélyesebb és sikeresebb pártvezetésben voltak érdekeltek, mivel ezzel a szakszervezetekre háruló feladatok csökkenését várták, szerepük erősödése annak a folyamatnak a része, hogy a politikai vezetés látszólag eredmény nélküli időszakon volt túl, sőt egyértelműen kudarcnak érezték a Választójogi Blokk körül kialakult helyzetet, miközben a szakszervezeti vezetés irányítása alatt a mozgalom erős érdekérvényesítő képességet mutatott. A szociáldemokrata párt döntő többsége önmagát ortodox (kautskyanus) marxistának tekintette, elképzeléseikben legközelebb a zimmerwaldi irányzathoz húztak. A szociáldemokraták céljuknak egységesen ugyanazt tekintették, de a változások gyorsaságában, a lehetőségek értékelésében nagy eltérések mutatkoztak. A magyarországi munkásmozgalom 1917-19 közötti időszakában felszínre tört a Kautsky-féle ortodox marxizmus elméletének és a mozgalom gyakorlatának problémája.

4

1 Az elméleti munkáiban a radikális átalakulás és a szociális forradalom mellett érvelő ortodoxia a gyakorlatban olyan kompromisszumokra kényszerült, melyekre nem tudott egyértelmű magyarázatokat adni. Keveredik a gyökeres rendszerváltás, a kapitalizmus megdöntésének hite, a gyakorlati problémák kezelésével, a polgári, paraszti pártokkal kötendő alkuk kényszerével. Még élesebben jelentkezik ez a bolsevizmus kezelésében, melyet áthat a forradalmasodé, kibogozhatatlanul kusza, ugyanakkor reményt keltő oroszországi események igézete. A Kun által kívánatosnak tartott szétválás jobboldali-baloldali viszonyban értelmezhetetlen, mivel elméleti értelemben vett kiforrott jobboldali szociáldemokrata jelenlétről nem beszélhetünk. Ugyanakkor a bolsevik pártvezér jól érzékeli a belső feszültséget, mely a gyakorlati politizálás sikertelenségéből fakadt. Miközben a párt tágan értelmezett, döntési folyamatban résztvevő tagsága önmagát a munkásmozgalom centrumában helyezte el, hiszen elveiben és értelmezésében a Kautsky-féle irányzatjelentette az igazi marxizmust, aközben a forradalmi viszonyok érlelte lehetőséget 39 A problémával korábbi tanulmányomban foglalkoztam részletesebben: HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz. In.: Móra Ferenc Múzeum Evkönyve. Történeti Tanulmányok. 13. Szeged 2010. 117-121. o. 40 A júniusi sztrájk elleni megtorlások jelentős mértékben a szakszervezeti apparátust veszik célba, több száz bizalmit vesznek őrizetbe, szakszervezeti lapok betiltásáról döntenek, sőt a nyugtalan helyzetben felmerül a szakszervezetek elleni erőszakos és nyílt támadás gondolata. „Kereskedelmi miniszter úr felveti [...] az összes szakszervezetek vezetőit, s rajtuk kívül azokat is, akik ezen állapotok előidézésében részt vettek, sztrájkrendezés címen elfogatni és vizsgálati fogságba helyezni." Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából. Szerk.: Iványi Emma. Akadémiai Kiadó, Bp., 1960. 352. irat 41 Karl KAUTSKY: A szociális forradalom. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1987. Karl Kautsky: Az út a hatalomhoz. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1985. 145