A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták és a bolsevikok viszonya az 1918-19-es polgári kísérlet alatt

demokrata párttag átlépett a bolsevikokhoz, de az MSZDP radikálisabb szárnya és a KMP között nem mutatható ki érdemi kapcsolat.

1

6 Az MSZDP kezdeti stratégiája tulajdonképpen a KMP elhallgatását jelentette,

1

6 ez kiegészült a bolsevizmussal szemben általánosságokat megfogalmazó állásfoglalásokkal, amelyek elsősorban a bolsevik gyakorlat kivitelezhetetlenségéről, időszerűtlenségéről szóltak. A bolsevik sajtó megjelenése, és ezzel együtt az agitációs munka megindulása azonban elégtelenné tette az addigi eszközöket.

1

7 A Vörös Újság a hétköznapi értelemben nem napilap volt, hiszen jórészt hiányoztak belőle az ehhez szükséges tartalmak, helyette a propaganda elsőszámú eszközeként funkcionált, „a kollektív propagandista, a kollektív agitátor és kollektív szervező szerepét" töltötte be.

1

8 A szociáldemokraták ezen új fegyverrel, a bolsevikok újszerű propagandájával nem igazán tudtak mit kezdeni, értetlenség és tétovaság jellemezte hozzáállásukat.

1

9 A bolsevik eszmék népszerűségének és elsősorban ismertségének növekedése mögött két tényező állt. Az egyik, hogy agitátoraik részt vettek, míg sajtójuk támogatta a spontán követeléseket, mely mögött sok esetben az MSZDP-be a konjunktúra alatt beözönlő új tagok és a még szervezetlen csoportok álltak. Hajdú szerint a decemberben meginduló, majd a kormányválsággal egy időben szélesebb körűvé váló megmozdulások „a KMP által inspirált, de ösztönösen is terjedő mozgalom" megnyilvánulásai voltak, melyek „az egész közvéleményre mély benyomást gyakoroltak".

2

0 Borsányi ezzel szemben azt emeli ki, hogy a Vörös Újság hivatalos kampányt nem folytatott ezek támogatására, mivel azokat nem tartotta megvalósíthatónak a kapitalizmus keretei között, hanem „csak akkor, ha az összes gyárak és az összes bankok a munkások kezébe kerülnek".

2

1 A KMP a spontánul megnyilvánuló munkásokat természetesen igyekezett a bolsevik programnak megnyerni, ugyanakkor ez sokszor az egyébként is rájuk jellemző erőteljes dogmatizmussal találkozott. Az akciók értékelése mentén ennek megfelelően érdekes kettősség figyelhető meg, elismerték ugyan a spontán cselekvés fontosságát, viszont irányát hibásnak értékelték, bírálva, hogy e mozgalmak nem képesek tudatos forradalmi akciókká válni. Kihasználva az elégedetlenség növekedését a bolsevik vezetés taktikájának egyik központi elemévé vált az MSZDP vezetősége felé intézett közvetlen támadás. A tudatosan felépített bolsevik propaganda elsődleges célja a spontán mozgalmak, kitörések leszerelésében érdekelt szociáldemokraták helyzetének ellehetetlenítése volt, természetesen a bolsevik sajtó, a kiküldött agitátorok arra törekedtek, hogy a spontán elégedetlenség kitöréseit fokozzák, a kialakult helyzetet elmérgesítsék. 15 HAJDÚ: A polgári demokratikus forradalom. 206. o. 16 „Az új mozgalmat nem is méltattuk kellően figyelemre, de ugyanakkor már féltünk tőle." Buchinger Manó: Küzdelem a szocializmusért. II. Októberi Forradalom - Emigráció. Népszava Könyvkiadó, Budapest, é.n. 43.o. 17 BORSÁNYI: Kun. 92-93. o. 18 Uo. 90-91. o. 19 „eddigi gondolatvilágunkban és az egész munkásmozgalomban valami újszerű megnyilvánulásnak vagyunk tanúi, aminek jelentőségét és következményeit pontosan felmérni még nem tudjuk." Buchinger Manó: Küzdelem a szocializmusért. II. 43.o. 20 HAJDÚ Tibor: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az 1919. januári kormányválság. In. Ötven év. A nagy október és a magyarországi forradalmak. Tanulmányok. Akadémiai Kiadó-Kossuth Könyvkiadó Bp., 1967. 296. o. 21 Vörös Újság, január 16.; Borsányi: Kun. 103. o. 141