A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták és a bolsevikok viszonya az 1918-19-es polgári kísérlet alatt
A másik elem, mely az ismertség terjedésében szerepet játszott a hazai sajtóban és a nemzetközi fórumokon állandósuló bolsevizmussal való riogatás. Kunfi december 8.-án adott nyilatkozata a kommunista áramlatot és pártot az országon belül nagyon gyöngének ítélte, ennek ellenére figyelmeztette az antantot, hogy ha az nem változtat politikáján, akkor nem lehet kizárni annak térnyerését. 2 2 E nyilatkozat belesimult a kormány külpolitikai érvrendszerébe, amivel igyekeztek az antantot jobb belátásra bírni a Magyarországgal szemben tanúsított kedvezőtlen, és továbbra is büntető politikája miatt. Az antant Magyarországra nézve továbbra is fennálló hátrányos politikájával szembeni érvként egyre gyakrabban hivatkoznak a bolsevizmus veszélyére. Ehhez járult a belpolitikai harcok színterén, hogy az MSZDP hatalmának növekedésétől félő polgári politikusok, annak ellenére is hivatkoztak a bolsevik módszerek, elvek szociáldemokrata berkekben való megjelenésére, hogy a párt lényeges szociális programot tudott volna megvalósítani. Garami miniszter meg sem próbálta az egyébként az alapkövetelésekben megfogalmazott „személyi irányítás alól kinőtt üzemek" szocializálását. Jól jelezte a hisztérikus tömeghangulatot, hogy Kun Béla december végi laktanyai akciója, mely során beszéde közben lövöldözés támadt, annak ellenére, hogy Pogány a kedélyeket gyorsan megnyugtatta, a városban úgy terjedt el, hogy „a katonaság átállt a bolsevikokhoz". 2 3 Az antant kommunistákkal való riogatása együttesen a különböző pártok által a szociáldemokratákkal szemben politikai eszközként használt „bolsevikezéssel" egy olyan bolsevik képet eredményeztek a hazai sajtóban, mely sokkal jelentősebbnek mutatta a bolsevik párt erejét, valamint a bolsevizmus szellemi befolyását a valóságosnál. AZ ÖNÁLLÓ SZOCIÁLDEMOKRATA KORMÁNYZÁS GONDOLATA A polgári kormányzat második hónapjára a kormánypártok közötti politikai konfliktusok elmélyültek, ennek következtében egyre népszerűbbé vált a munkásmozgalomban az a nézet, hogy a polgári pártok nélkül az MSZDP vegye át a hatalmat. Meghatározó véleménnyé vált a mozgalom fórumain, hogy a párt alapvető célkitűzéseinek gyorsabb megvalósulását eredményező kormánymunka útjában a legjelentősebb akadályt a kormányon belüli koalíciós partnerek általi hátráltatás jelenti. A szociáldemokrata program megvalósításának időszerűségét bíráló hangokkal szemben újra artikulálódott a munkásmozgalom megfelelő erejére, felkészültségére hivatkozó nézet, mely már a forradalom előtti kongresszuson megmutatta befolyását. E vitában a szociáldemokrata kormányzat melletti új érvként jelent meg, hogy az önállóan kormányzó szociáldemokraták könnyebben léphetnének föl a KMP agitációja ellen, sikeresen szoríthatnák vissza a bolsevik térnyerést. A Károlyi-kormány az év végére végső stádiumába került, a belső ellentétek kiéleződésével december végére zavarossá vált a koalíciós pártok közötti viszonyrendszer, gyakorta egymásnak ellentmondó hírek röppentek fel a kormányról. Ebben a kaotikus helyzetben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Károlyi-párton belüli jobbszárny és a szociáldemokraták közötti ellentétek olyan szintre jutottak, hogy már 22 Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai.5. Kossuth Kiadó Bp., 1956. 376. o. 23 Népszava, január 2. 142
