A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták és a bolsevikok viszonya az 1918-19-es polgári kísérlet alatt
tozó, alakuló rendszeréről, gyakorlati tevékenységéről alapos ismerettel rendelkezhettek. Az orosz eseményekről az emberek a változó színvonallal és rendszerességgel megjelenő tudósításokból értesülhettek. Jellemző, hogy a bolsevizmusról még a Népszava szerkesztősége, a szociáldemokrata politikusok sem tettek egyértelmű nyilatkozatokat. A bolsevik hatalomátvétel elsősorban a munkásság hatalomra kerüléseként jelent meg, a munkások körében az orosz forradalom népszerűsége, leginkább a Magyarországra eljutó jelszavaiknak köszönhetően, egyértelmű volt. Az orosz események szociáldemokrata magyarázataiban erős kettősség alakult ki. Egyrészt elismerésükről és a támogatásukról biztosították a forradalmi Oroszországot, másrészt a bolsevik módszerek hazai alkalmazását elvetették. 1 1 A szociáldemokrata politikusok egyértelművé tették, hogy a proletariátus diktatúráját Magyarországon kivitelezhetetlennek, időszerűtlennek tartják, az orosz bolsevikokat támogató lelkes szavak mellett hangsúlyozták, hogy Magyarországon időszerűtlen és lehetetlen az orosz bolsevik példa követése. 1 2 Ez a kettősség, bár egyik oldalról egyértelművé tette a bolsevik módszer alkalmazásának elutasítását, mégis kedvezett a megalakuló KMPnek, az Oroszországból érkező bolsevik jelszavak ugyanis nem teljes elszigeteltségben jelenhettek meg a magyar belpolitikában. A KMP a bolsevizmus oroszországi tapasztalatait felhasználva ideológiájához elérhető, könnyen mozgósítható tömegeket keresett. A szervezkedő kommunisták egyik legjelentősebb előnye a szociáldemokratákkal szemben az oroszországi bolsevikok újszerű propaganda eszköztárának közeli, valóságos ismerete volt, az oroszországi forradalomban és polgárháborúban szerzett tapasztalat jelentős erőt adott a maroknyi hazai bolseviknak. A propaganda azon rétegeket célozta meg, melyekben az elégedetlenség a felszínre hozta a gyors változás iránti igényt, de annak formáját nem határozta meg. Jászi memoárjában azt írja, hogy „a bolsevizmus első pillanattól kezdve ott lebegett a Károlyi-kormány feje fölött. Persze ez a bolsevizmus kezdetben egy szervezetlen, diffúz, hogy úgy mondjam, doktrína nélküli bolsevizmus volt, a puszta rablás és anarchia bolsevizmusa". 1 3 A bolsevik proletárforradalom híveinek száma nem vált egyik hétről a másikra tömegméretűvé Magyarországon, ugyanakkor megtalálta a megfelelő táptalajt, a nagyfokú elkeseredettséget és elégedetlenséget, amely lehetőséget adott rá, hogy hívei megkíséreljék saját alakjukra formálni, a maguk céljaira használni ezt a még alaktalan társadalmi feszültséget. A KMP megalakulásakor nem tudott jelentős számú szociáldemokrata funkcionáriust átcsábítani, az MSZDP tagjainak óriási többsége elítélte a munkásmozgalmon belüli szakadást, igyekezet ennek kezdetben nem nagy jelentőséget tulajdonítani. A szakirodalom többnyire a „balszárny" (elsősorban Landler és Pogány nevét emelik ki) párton belül maradásának okát, hipotetikusan abban jelöli meg, hogy ezen erők az MSZDP-t belülről akarták a proletárforradalom céljainak megnyerni. 1 4 A befolyásos szociáldemokrata funkcionáriusok átcsábítására a két szervezet közötti jelentős szervezeti különbség sem adott módot, a KMP a szociáldemokrata szervezettséggel nem vehette fel a versenyt, nem jelenthetett alternatívát. Bár tény, hogy néhány szociál11 Garami februári beszéde: „a szellemi szolidaritásvállalás az orosz bolsevikieknek szól, és nem azoknak, akik itt nevezik magukat bolsevikieknek." MMTVD. 4/b. 455; 12 Népszava, november 7. 16. 24. 13 JÁSZI Oszkár: Magyar kálvária, magyar föltámadás. Magyar Hírlap Könyvek BP., 1989. 58. o. 14 BORSÁNYI György: Kun Béla. Kossuth Könyvkiadó. Bp., 1979. 83. o. 140
