A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged

számoló egyik mondata („Óriási éljenzés töltötte be a termeket, mikor a küszöbön Babó Emil megjelent") arra enged következtetni, a jelölt ezúttal nem lovaskocsin, hanem vonaton érkezett a helyszínre. Valószínű, hogy Thury is vele érkezett, hiszen a szűkebb kampánycsapat tagja volt. A „szatymazi polgárság" nevében egy adhoc bizottság vezetője, Bodó János „tanyai polgár", majd lánya, Bodó Juliska köszöntötte Babót, aki mindjárt meg is köszönte az üdvözléseket, a bokrétákat stb. Közben, mivel a gyűlés résztvevői nem fértek el a nagyvendéglő termeiben, a vendéglő udvarán „rögtönzött pódiumot" emeltek, s szabad ég alatt tartották meg a gyűlést. A gyűlést Csikós Ignác nyitotta meg (ez a szerep egy héttel korábban Vőneky Pálé volt), a koreográfia, úgy látszik ezt a szerepet a területileg illetékes népkör elnökének juttatta. A programbeszédet, értelemszerűen, most is maga a jelölt, Babó Emil mondta el. Mint a beszámolóból kiderül „beszédében hosszasan és behatóan foglalkozott a tanyai nép jelenlegi helyzetével, s azzal a sok jogos kívánsággal, melyet méltán követelhet a nép a kormánytól. Hosszasan fejtegette politikai álláspontját, melyért küzdenie kell minden jó magyar embernek, melyeknek elérése a polgárság buzgalmára és jóindulatára van bízva. Megismertette tüzetesen a polgárságot azokkal az elvekkel, melyek alapját a leghazafiasabb magyar, Kossuth Lajos (Szűnni nem akaró éljenzés) tette le." Beszédét azzal zárta, hogy előadott elveitől „el nem tér soha". „A szeretet és általánosan tisztelt jelölt után Thury Zoltán [...] szólott pár szót. Szavai végén kitartásra és buzgalomra kérte a polgárságot a párt és a haza érdekében." A koreográfia itt is ugyanaz volt tehát, mint egy héttel előbb: Thury, a programbeszéd után szólalva föl, mintegy „kívülről" erősített rá a jelölt mondandójára. A gyűlést Csikós Ignác zárta be, de a szatymazi programnak ezzel még nem volt vége: „a tanyai polgárság nevében Bodó Juliska barátságos ebédre hívta meg a polgárságot és a jelöltet a nagyvendéglő nagytermébe". Az ebéd, mely végül is valamennyi teremben folyt, hiszen a nagyterem szűknek bizonyult, szigorú ültetési rend szerint, az evést szónoklatokkal meg-megszakítva zajlott. „Az ebéd emelkedett és hazafias hangulatát legjobban jellemzi az a sok lelkes felköszöntő, amelyet hallottunk. Az első felköszöntőt Csikós Ignác mondta, s a párt magasztos céljaiért ürítette poharát. Utána Babó Emil dr. a leghazafiasabb száműzött magyart, Kossuth Lajost éltette. Thury Zoltán Babó Emilért s a párt sikeréért ivott, Bodó János a tanyai polgárság nevében szintén a szeretet jelöltért ürítette poharát." Jellegzetes aktus ez, mélyen jellemző az akkori politikai kultúrára — s, egyáltalán nem mellékesen, újólag fölhívja a figyelmet Thurynak e processzusban játszott szerepére. Az alkalom szerint változó szereplők között ő (s természetesen Babó) az, aki mindig hangsúlyosan volt jelen. Az ebéd után, a program folytatásaként a helyiekkel fölszaporodó küldöttség a Gallyas csárdához indult, ahol kb. ezerfős „polgárság" várt a jelöltre. „Babó Emil a polgárság kívánságának engedve, nagyobb szabású beszédben adta elő itt is elveit és nézeteit jelen politikai állapotunkról. Szavait általános lelkesültség és éljenzés kísérte. Utána Benke István, Tombácz Lajos és Thury Zoltán beszélt a közönség általános tetszése között." A kampánycsapat késő délután indult haza, megint két csoportban, lovaskocsin illetve (nyilván Szatymaztól) vonaton. A lovaskocsin utazók a felső87