A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged

városi népkörbe hajtattak, „hol már nagy számban voltak összegyűlve a második kerület választó polgárai, kik maguk közé várták Babó Emil drt is a visszatérőkkel. A kirándulás páratlan sikeréről Thury Zoltán számolt be, s egyszersmind indítványozta, hogy küldöttségileg kérjék föl a szeretet jelöltet arra, hogy a későesti óra dacára a népkörben megjelenjen. Az indítvány általános helyesléssel találkozott, s nagy tömeg kíséretében nyolctagú küldöttség vonult végig az utcán Babó Emil takaréktár-utcai lakására, hogy a népkörben összegyűlt polgárság kívánságát tolmácsolja." Babó — talán mondani sem kellene — „készségesen teljesítette" a kívánságot, s elment a népkörbe, választói körébe. Sőt újabb beszédet is mondott, majd „helyet foglalt az egyik asztalnál s még hosszasan elbeszélgetett a polgársággal." Az itteni szereplés (s nem utolsó sorban a mindenről beszámoló hírlapi tudósítás) már nem a „tanyai polgároknak" szólt elsősorban, hanem a városiaknak. A cél immár az ő megerősítésük, „visszaigazolásuk" volt. A választásokra január 28-án, egy csütörtöki napon került sor.

4

3 S Babó nyert, képviselő lett. A másnapi Napló vezércikke (Pártunk diadala) már első mondatában diadalmasan jelentette: „A mienk újra a második kerület."

4

4 Azaz a függetlenségi párt visszahódította ezt a képviselői helyet a kormánytól. Mi vezetett a győzelemhez? A vezércikk, nagyon jellemzően, arról beszélt, hogy nem volt „más fegyvere" a függetlenségieknek „csak a hazaszeretet és az igazság". Ez persze jól hangzik, de tárgyilag aligha elegendő magyarázat. Közelebb járt az igazsághoz A csatában című beszámoló

4

5 szerzője, aki kiemelten szólt a tanyaiak választásalakító részvételéről, elismerve, hogy: „A Babó fehér-cédulás báránybőr süvegek tömegétől, mely már reggel 7-8 óra tájon elözönlötte a Mars-teret, a Pulcz-utcát és környékét, ugyancsak megszeppentek odaát" — ti. a kormánypártiak körében. „Mint a kitörő vész olyan hatással voltak ezek a fehérlő tanyai és alsóvárosi sipkák az ellenfélre a vékony kerítés mögött." Azaz, mai politológiai szakszóval élve, a „mozgósítás" jól sikerült: Thuryék két kampánykörútja meghozta eredményét. Thury, némileg váratlan, politikai szerepvállalásának megítélése nem egyszerű. Valószínű ugyan, hogy az ő esetében nem pusztán fizetés kiegészítő munkavállalásról volt szó, s csakugyan politikai preferenciái állították Babó Emü mellé. A „függetlenségi" politizálás terméketlensége azonban ma már, történelmi távlatból, oly nyilvánvaló, hogy ez automatikusan kérdőjeleket ró Thury indítékai mögé is. Annyi bizonyos, az eseményeknek a Naplóban rögzített mozzanatai is, s ezen események újságírói narrációja is egyaránt arra vallanak, hogy ez a szerepvállalás az aktuális kormányzattal szembeni oppozíció megnyilvánulása volt, tehát a politikai statusquo iránti elégedetlenség jele. Maga a program azonban csak meglehetősen elmosódottan jelent meg, alig valami fogható meg belőle. A „hazafias" retorika és a tematika nyelvi fölstilizálása, sőt már-már „szakralizációja" nem a program tárgyi kifejtésének, hanem csupán az érzületi befolyásolásnak az eszköze volt, s így — paradox, de szükségképpeni módon — kiüresítette a 43 A választásról lásd a Napló vonatkozó írásait. 44 Pártunk diadala. SzN, 1892. jan. 28. 45 A csatában. SzN, 1892. jan. 29. 88