A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

BOGOLY József Ágoston: Urbs, textus, imago. 1890: Temesvár és Arad

(Váradnak) Aradnak, a harmadikat Temes-várnak nevezték el. E várakat a besenyők ellen tartogatták a magyarok. Az 1132-iki mészárló országgyűlés vak Béla király alatt Arad nevéhez fűződik — 1242-ben és 1285-ben a tatárjárás pusztította Aradot, míg 1521-ben aztán a régi Orodot a török egészen elpusztította. A birtok — óriási terjedelemben — az orodi prépostsági káptalané volt 1554-ig, mikor a török ezt is megsemmisíté. Ekkor kezdett a török Orod előtt, a mai aradi ráczváros helyén várat építeni s ehez csatolják történetíróink a mai Arad keletkezését. 1699-ben a marosi katonai határőrség tanyája Arad; a határőrség nagyrészt ráczság volt, mely különvált a magyar és idetelepült német elemtől s közöttük folyton viszálykodás forrongott. A Rákóczy-forradalom alatt az aradi ráczság sok galibát okozott a kurucznak. Az 1848-49-iki Aradnak a szomorú történetét nem kell részleteznünk: a nagy tragédia utolsó felvonása október 6-án itt játszódott le, a tizenhárom vértanú halálával.) A délről felhúzódott ráczok, kik még Rákóczynak okoztak sok bajt, meg az oláhok, örmények, magyarok közt a német elem adta meg a város színét. Jóféle purgerek voltak ezek leginkább, — erősen töményítve a zsidók németségével — a kiknek az életmódjából ered a mai Arad társadalma, a mai polgárias tónus, ez az egymásra utaltságból kifolyó élénkség mindenben, gondolatokban, üzletben, közügyek apró-cseprő bajaiban, rokonszenv és ellenszenv elaprózottságában, úgy, hogy Arad ezek folytán ma sajátságosan egy egész más tár90 sasági konglomeráczió, mint bármely más vidéki város." A történeti-szociológiai megközelítésben jártas Méray-Horváth Károly bemutatja Arad társadalmát:„Itt nem a gentry volt a vezérlő elem, mely bizonyos széles modorban tünteti fel a magyar faj jó és rossz tulajdonait s uralja az emberek összetömörülésében az apróbb jellemvonásokat, mik a szorosabb együttélésben a városi fajnak psychologiáját képezik. Itt a gentry sokkal újabb és sokkal idegenebb elem, nagyrészt a Szepességből, Sárosból jött ide, semhogy lényegesen hozzá tudott volna járulni ennek a városi typusnak az alakításához. De másrészt ez a városi nép mégis más szövetkezetű volt, mint a felsőmagyarországi német városi polgárság, mert jellegének megalakulása itt nem volt annyira egy fajnak a magába zárkózott érintkezésére utalva, hanem a mindenféle külön nemzetiségek egymásba bonyolódása bizonyos cosmopolitikus színezetet lehelt Aradra, elnyomva mindegyik fajnak a gyengeségeit s azt engedve leginkább kidomborodni mindegyikben, mi az életrevalósággal jár s ezzel egymást csiszolva fejlődött ki természetszerűleg az, hogy bárha Arad a vidéki nagyobb városok között legkevésbé mondható valamiképp typikus magyar városnak, mégis Arad a leghívebb kife91 jezője a modern Magyarország vidéki város-typusának." Méray-Horváth Károly a nemzetiségi keveredés, az identitás, a hazafiság, a magyarosodás kérdésköreit aradi társadalmi tapasztalatával szembesítve jellemzi: „Mert ebben a fajkeverékben az egyes elemek bár mennyire a saját nemzeti20 MÉRAY-HORVÁTH: Í. m. 1890. 13.; vö.: SÍMMEL, Georg: A nagyváros és a szellemi élet. In: Uő.: Válogatott társadalomelméleti tanulmányok. Össz., bev.: SOMLAI Péter. Ford.: BERÉNYI Gábor. Bp., 1973., 543-560. 21 MÉRAY-HORVÁTH: i. m. 1890. 14.; vö.: ADY Endre: A város ellen. Budapesti Napló, 1907. aug. 6., Uő.: Városos Magyarország. Világ, 1911. febr. 7. 4.; SCHÖPFLIN Aladár: A város. Nyugat, 1908. 7. 353-361. 66