A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

BOGOLY József Ágoston: Urbs, textus, imago. 1890: Temesvár és Arad

ségük szerint húztak is külön, de azért talán épen itt, mihelyst a szélesebb értelemben vett közös fogalma, az állameszme került bármi részben elő, a lakosság összetartozandósága mégis a magyarban nyilvánult. így történt a forradalom idejében, hogy az a domináló német purgerség, az egész zsidóság a leglelkesebb magyar érzelmű nép volt. Mikor a nemzetőrség alakításánál a törsgyökeres német hausherreket ki akarták a magyarok hagyni, azok egyike felugrott a tanácskozó asztalra és protestálva követelte, hogy tekintsék őket ép oly jó hazafiaknak. Sőt ugyanez a cosmopolitizált érzelem, mely inkább az állameszmét, mint a nemzeti hevet táplálja, még az akkor támadólag fellépett déli szerbek iránt is némileg hidegen hagyta az aradi ráczságot, legalább annyira, hogy megbénította ezekben a kitörőbb cselekvést. Az állameszméhez való czivilizált ragaszkodást látjuk Aradon azóta is. A mint az új Magyarország fellendült, a német polgárság is magyarosodott, a tökéletesen német zsidóság meg annyira, hogy nem is oly ritka dolog, hogy mig az apák azelőtt csakis németül értettek, ma már a fiukat elküldik valamely német vidékre, hogy ragadjon rájuk egy kis német szó, annyira csakis ma99 gyárul tanult beszélni az ifjabb generáczió. Aradról, mint a tolerancia városáról beszél Méray-Horváth: „(...) ma Arad egészen magyar város, de a modern czivilizált értelemben, azaz mely nem türelmetlen, intoleráns az egyes fajok gyengesége, hibája iránt mint a törsgyökeres magyar helyek, hol mindjárt kész a csufondároskodás, gúny szóval a türelmed lenség a német, a zsidó, az oláh, a rácz iránt. Még az oláh elem, mely legmakacsabbul SZÍVÓS és mint társadalmi tényező számot tesz, sem zavarja meg a lassú nq egybeolvadást, csak ne bizgassa őket senki." Az aradi nagyvilágias szellemről, a globalizációs jellegről, „a nagy nemzetközi civilizációival való érintkezésről, a városi társaséletről, a városi társadalom rétegeiről írja Méray-Horváth Károly:„Szóval Arad ilyen viszonyok között annak a cosmopolita áramnak a medrében áll, mely a nyugati élénkebb czivilizácziónak a csatornája kelet felé, s mely feloldja az egyes nemzetek faji csökönyösségeit, hogy beleolvadjanak a haladás nagy nemzetközi czivilizácziójába; és ennek az áramnak a szellőjét érzi jótékonyan, kellemesen az idegen ha Aradra jő; érzi társaséletében, intelligencziájában, az eleven, nagyvilágias szellemben, a napi élet mozgalmában s különösen az üzleti forgalom élénkségében. A kulturának nyugatról jövő áramában BudapestrBukarest közt Arad a legjelentékenyebb pont. A cosmopolita áram azzal az életmóddal egyesülten, mely a tevékeny polgári foglalkozással jár, a legerősebb megölője az arisztokracziának, a nevek nymbusának. Aradnak nincs is szereplő arisztokrácziája, s a kik szerepelnek is, csakis polgári foglalkozásuknál fogva birnak súlylyal. A földmívelő osztály amalgamizálódik a kereskedőnéppel, az iparos osztály a bürokrácziával, a szellemi munkás a reális foglalkozásúval, és előáll az a bizonyos városi demokráczia, mely a polgárságot akarja az arisztokracziához juttatni — épúgy mint a nagy városok demokrácziája. Aztán Arad gazdasági helyzete is olyan, hogy a legélénkebb városi életet fejti ki. Köröskörül a buja, bő termésű Alföld és a 22 MÉRAY-HORVÁTH: i. m. 1890. 14.; vö.: GOOD, David F.: Financial Integration in the Nineteenth-Century Austria. Journal of Economic History, 1977. 4. 890-910.; MACARTNEY, Carlile Aylmer: 1848 in the Habsburg Monarchy. European Studies Review, 1977. 3. 285-309. 23 MÉRAY-HORVÁTH: i. m. 1890. 14.; vö.: HLTCHINGS, Keith: Rumania, 1866-1947. Oxford, 1996. 67