A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

BOGOLY József Ágoston: Urbs, textus, imago. 1890: Temesvár és Arad

zet a belváros felé. Útközben azonban álljunk meg egy perezre és látogassunk el az úgynevezett majorokba. Két részre oszlanak: német és oláh majorokra. Szorgalmas nép lakja mind a kettőt, mely a világtól elvonulva, egy szép svájezi tehenet nem adna oda — hat diplomatáért. ...Már messziről valami földemelkedést vesz észre a szem, melyet fák és cserjék erdeje borít. Ezek a temesvári sánezok, a mai hadászat szempontjából értéktelen valami, melyet csak azért nem hordatnak le, mivel e munka nagyon sokba kerülne, régente azonban a délvidék refugiuma, a hova veszély idejében elmenekült a környék népe. Ódon bolthajtáson át jutunk a belvárosba, s az első épület, melylyel szemben állunk: a magyar színház. ...Jól van ez így! A kapu fölött, mely aeráris tulajdon, a feketesárga zászló leng, jobbról egy sétány, melynek kerítésfái feketesárgára vannak meszelve... ha nem vigasztalna az a tudat, hogy ebben a színházban magyar a múzsa szava, azt kellene hinni, hogy még mindig a „Temeser Banat" idejét éljük, — a melynek czímét egy bús magyar egykor imigyen fordította le: temesi bánat. A belvárosban nem sok a látnivaló. Házak egymás tetején, szűkre szoruló utczák, rossz kövezet és néhány ódon épület, melyeknek valami historikus emléke is akad. De kaszárnya az bőven van, s ezek gyűrűzik körül a várost, mint az anakonda prédáját. Mindig attól tartok, hogy valamikor megöli a várost ez az ölelés. Iii a másik kapun! Üde levegő csap felénk, melyet nem ront el a kaszárnyaszag. A nagy liget terül el előttünk, Temesvárnak méltó büszkesége. S túl rajta a hangyaszorgalom, a munka fészke: a Gyárváros. Itt nyüzsög — sürög az élet. S ha Temesvárt rossz nyelvek „Kis- Bécsnek" keresztelték el, a Gyárváros több jog10 gal érdemli a „Kis-Manchester" nevet." A tárca befejező részében Tábori Róbert a romantika poétikájának toposzaival lírai atmoszférikusságot teremt. Temesvár őszi hangulatát idézi:„A ki a Délvidékre utazik, nem kerülheti el Temesvárt. Tanácsolom neki, jöjjön őszkor. Ha itt egy őszi estét élvezett, kineveti a poétát, a ki a tavasz szépsége mellett száll síkra csengő rímekben. Üdébbet, fenségesbet a délvidéki ősznél alig képzelhetek. Mikor leszáll az éj és feljön a hold, a messze táj ezüstárban úszik, a fákban fény, a földön ragyogás, a magasban csillogás. Van itt éjféli délibáb, mert a hold a délvidéken a nappal vetélkedik a fantázia minden varázsművészetében."

1

9 Méray-Horváth Károly: Arad című írásának megközelítésmódja és tematikai spektruma több ponton rokonságot mutat Tábori Róbert Temesvárt bemutató tárcájával. Méray-Horváth rövid bevezetésként Arad történelmét vázolja:„A forradalom előtt Arad még egy német kis város volt. (Arad históriáját 1002-ig viszik fel a történészek, mikortul kezdve is Orod szerepel, bár nem egészen ugyanazon helyt, hol a későbbi Arad épült, de alig 3000 lépésnyire tőle, a mai Glogovácz helyén. Az Orod név jelentéséről legvalószínűbb, hogy az a régi magyar vár, oar, uar, ar, or szónak felelt meg, a mi körülárkolt, erődített helyet jelentett, s ugyanazon szóképzésre alakult, mint Várad, Uarad, Oarad, Orod, Arad sőt épen az Erdély felől torkolló kijáratok elé eső három vár megkülömböztető elnevezésével is igazolják e feltevést, a mennyiben az egyik várt Nagy-Váradnak, a másikat 18 TÁBORI: L m. 1890. 51. 19 TÁBORI: i. m. 1890. 51.; vö.: BEDNANICS Gábor: A magyar főváros lírai megjelenítésmódjai. In: SZEGEDY-MASZÁK Mihály - VERES András (szerk.): A magyar irodalom történetei. 1800-tól 1919-ig. Bp., 2007. 583-597. 65