A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

BOGOLY József Ágoston: Urbs, textus, imago. 1890: Temesvár és Arad

„schwarz-gelb" katonai körökről:„Kiegészítésül még annyit, hogy e németbe ojtott magyaroknak köszönhető, ha Temesvár mindig távol tudta magát tartani a nemzetiségi aspiráczióktól. Dakoromania, Nagy-Szerbia és Schulverein sokszor próbáltak itt szerencsét, de mindig kudarcz volt a vége. Megelégelték a temesváriak az önállóságot a „Temeser Banat" idejéből s az óta egész lélekkel csüngnek a közös hazán — a mely kollektiv fogalomba azonban néha a „közös birodalom" is beleértendő. Mert hiába, Temesvár katona-város. S ahol egy pár ezred gyalogság, tüzérség és lovasság tanyázik — csupa közös hadseregbeli: honvédség nincs itt — ott a politikai nézet is különféleképen van befolyásolva. Ámbár az itteni katonai körök dicséretére legyen mondva, hogy az utolsó két évtized alatt soha sem volt köztük észlelhető a legkisebb magyar-ellenesség. De a társadalmi életben még is erős nyomokat hagy a katonaság nagy száma. Német szinház nem állhatna fenn, ha nem volna a tiszti karban erős törzsközönsége. Sok családban gyorsabban menne végbe a magyarosodás átalakulási proczesszusa, ha nem fűzné rokoni kötelék tisztekhez, s ennek folytán nem volna abban a kényszerhelyzetben, hogy a német nyelvet és szellemet kultiválja. S végre is, a katonatiszt mindig jó „epouseur", a kinek kedvéért még a fiatal leányok is a „deutsche Culturt" magasztalják!"

1

5 A kultúra rétegeiről és a temesvári társadalmi életről írja Tábori :„A temesvári, különben sem túlságosan élénk társadalmi élet az által is meggyöngül, hogy egynél több mederben ágazik el. Vannak itt arisztokratikus és polgári körök, s végre olyanok, melyek a nemzetiségeké. Noha ezen körök közt soha sem megy annyira az elkülönítés, hogy egyáltalában nem érintkeznének, ez az érintkezés, a kulturális haladásnak gyakran nagy kárára, mégis csak fagyos. Néha a könyörület egy műve alkalmából lehull a válaszfal, s üyenkor láthatni mit tehetnének a különféle körök egyesült erővel; de ha valaki ebből bátorságot merítene a határvonal átlépésére, felé dörögnék kicsinylő hangon: „Noli tangere..." Klubok, egyesületek, egyletek stb. nagy számmal vannak, de a mondott okból nem működhetnek nagy eredménynyel. Egyáltalában számok és statisztikai adatok dolgában nagyon jól állunk: Hol van például még egy vidéki város, a hol négy napüap (három német), négy társalgó kör, ennyi meg ennyi számú gyár, szálloda, kávéház stb. lelhető? 1 fi Mégis, a legnagyobb számmal a kaszárnyák vannak képviselve..." Tábori Róbert egy szellemes fordulattal Temesvár-Józsefváros „kurucai"-ként mutatja be az itt élő németeket és a magyar nyelv tanulásában utal interregionális kapcsolataikra: „A mi Temesvár külalakját illeti, kedvező benyomást tesz az idegenre. A megérkezőt a pályaudvaron túl széles utcza fogadja, mely a Józsefkülvárosba vezeti. Itt laknak Temesvár kuruczai: — kár, hogy németek! — a kik minden ellen opponálnak, a mi felölről jön. Mikor azelőtt a német szót propagálták felül, ezek a nyakas burgerek Szegedre és Kecskemétre küldték gyermekeiket magyar szóra; most, hogy a magyar szót terjesztik, „jusztament" a németet dicsérik. De csak dicsérik és fiaikat mégis magyarul taníttatják."

1' A tárcaíró érzékletes összképben érzékelteti a jellegzetes temesvári városképi elemeket és külön szól a délvidéki ősz hangulatáról:„Egy nagy és gyönyörű fasor ve15 TÁBORI: i. m. 50.; vö.: GEML i. m. 1910. 16 TÁBORI: i. m. 1890. 51.; vö.: BERKESZI: i. m.1900. 17 TÁBORI: i. m. 1890. 51. 64