A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

ORBÁN Imre: „Gyülekezetünk egy rendes kis Ekléziává formáltassék".A makói evangélikus leányegyház megalakulása és működésének első évei

„GYÜLEKEZETÜNK EGY RENDES KIS EKLÉZIÁVÁ FORMÁLTASSÉK" A makói evangélikus leányegyház megalakulása és működésének első évei (I. rész) ORBÁN IMRE A makói protestáns felekezetek létrejötte hazánk történetének nehéz, a török háborúktól és belső harcoktól sújtott évtizedeire esik. Ezen küzdelmek során a 16-17. században Makó sokat szenvedett. Többször elpusztították, olykor hosszabb időre is elnéptelenedett, de mindig újjátelepült.

1 A törökök végleges kiűzése után a város egykori lakói ismét csak visszatértek. Többségükben reformátusok, kisebb részben római katolikusok voltak. A város jelentőségét mutatja, hogy 1730-tól Csanád vármegye székhelye lett, és Mária Terézia adományozása folytán a csanádi püspökök birtokába került. Makó a 18. században fokozatosan a kor egyik jelentős népességgel bíró magyar városává vált. Társadalma egyértelműen paraszti jellegű, az itt élők döntően mezőgazdasági tevékenységgel foglalkoztak, és mint jobbágyok a csanádi püspöknek tizedet fizettek. Ez ugyan jogi szempontból egyáltalán nem volt kedvező, ennek ellenére az itt élő népesség száma határozottan növekedett. Ez a természetes szaporodásból és a bevándorlásból adódott. Úgy tűnik, Makónak a korban határozott vonzása volt. A népesség gyarapodása maga után vonta a város lakóházainak szaporodását, lakott területének a növekedését, új utcák, városrész (Újváros) megjelenését. 1800-ban 697 telkes jobbágyot, 995 házas és 268 házatlan o zsellért tartottak számon. A polgárosodás folyamata a 19. század első felében erősödött föl, mikor is egyre nagyobb számban iparosok, mesteremberek és kereskedők jelentek meg a településen.

3 Ebben játszottak fontos szerepet a betelepülő evangélikus hívek. Makó vallási életében az 1740-es évektől jelentős változást hozott a nyírségi és környékbeli görög katolikus ruszinok betelepülése. Ok már ekkor nagyobb részt magyar ajkúak voltak.

4 A helyi hagyomány azonban az általuk használt ószláv liturgikus nyelv után oroszoknak hívta őket. A 18. században a sokszínűséget növelte a zsidó lakosság megjelenése. A különböző felekezetek saját városrészbe tele1 SZAKÁLY Ferenc: Makó a török hódoltság idején. Makói Monográfia Füzetei 6. Makó, 1993. Az írás a Makó Monográfiája 4. Makó története a kezdetektől 1849-ig. Makó, 1993 kötetnek (A továbbiakban: Monográfia 4.) a része 179-294.1. Szerk.: Blazovich László. 287-288. 1. 2 HOMOKI NAGY Mária: Makó társadalma 1700-1848 között. Uo. 415.1. A tartalomjegyzékben más fejezetcím szerepel: A város társadalmi rétegei. 3 Uo. 424. 1. 4 Stanislavich püspök 1743-ban telepítette ide őket jelentősebb számban. BOHDANECZKY Edvin: Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVIII. században. Csanádvármegyei Könyvtár 36. Kiadják: dr. Eperjesy Kálmán és Árva János. Makó, 1940. 26. 1. 5