A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

KATKÓNÉ BAGI Éva: Az öltözködés kiállítás hozadéka

AZ ÖLTÖZKÖDÉS KIÁLLÍTÁS HOZADÉKA KATKÓNÉ BAGI ÉVA A Móra Ferenc Múzeum történeti és iparművészeti viseletgyűjteményének legrégibb darabjai a 19. század végének divatstílusát mutatják, egyben ez a korszak a szegedi öltözködéskultúra fénypontjának is tekinthető. A polgári és ipari fejlődés akkorra tette lehetővé, hogy a palotasorokkal ékesített szegedi belváros utcáin jól és divatosan öltözött polgárok korzózhassanak, és ruházatuk szabóik szaktudását dicsérje. A Fekete házban 2006. májusától 180 négyzetméteren, időközi kiállításban mutatjuk be ezt az öltözködési kultúrát és az azt előállító iparágakat az 1880-as évektől az 1970-es évekig. 595 tárgy felvonultatásával érzékeltetjük, hogyan lett alig száz esztendő alatt a krinolinból miniszoknya, vagy az ékszer gyanánt több generáción keresztül öröklődő, vagyonokat érő díszmagyarból jersey öltöny. A fent említett száz évre esik a szabó szakma fejlődésének, társadalmi megbecsültr ségének csúcspontja is, aminek megfigyelhetjük fokozatos háttérbe szorulását, napjainkra már-már a megszűnés határát súrolva a konfekció térhódítása miatt. E kiállítás is bizonyítja, hogy Szegeden, a fővárostól, Bécstől, Párizstól is távol, mégis gyorsan követték egymást a divatesemények, kivéve az extrém túlzásokat, minek következtében egy kisváros polgári rétegének öltözködése nem sokban különbözött egy korabeli világváros öltözködésétől. A kiállítás három pillérre építve követi nyomon az öltözködési kultúra változását a városban. A kialakított szektorokban a fontosabb korszakok műhelyeit rendeztük be, azon belül is egyenruha szabóságot, női, férfi szabóműhelyeket, kalapos műhelyt, nem feledkezve meg a fehérnemű készítőkről, az áru és méteráru kereskedőkről, szűcsökről és a cipészekről sem. Az enteriőr jelleggel berendezett műhelyrészletek színessé, élvezhetővé, áttekinthetővé teszik a kiállítást. A különböző korú varrógépek, vasalók, szabásminták, divatlapok, számlák, cégjelzések bemutatják a méltán tisztelt és elismert szabó szakma elmúlt évszázadát. A frízeken végigfutó nagyított fotókon a Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből 137 szegedi polgárt láthatunk az 1880-as évektől az 1970-es évekig. A különböző társadalmi helyzetű polgárok kivétel nélkül szegedi fényképésznél örökíti tették meg ünneplő ruhájukat. Legtöbbnek tudjuk a nevét és foglalkozását is, sokan közülük városi elöljárók voltak, de a legelegánsabb hölgyek között találunk paprikahasítót, fehérnemű készítőt, varrónőt is. Mióta megnyílt a kiállítás, látogatók ezrei nosztalgiáznak felmenőik igényes öltözködési kultúráján és írnak köszönő szavakat a vendégkönyvbe. Sokan találnak ismerősre a kinagyított fotókon és sajnálkoznak az eltűnőben levő szabó szakma sorsán. 503