A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

KATKÓNÉ BAGI Éva: Az öltözködés kiállítás hozadéka

Harmadsorban pedig a vitrinekben, tárlókban sorakoznak a textilgyűjteményünkben őrzött, a polgári öltözet igényességét bizonyító viseletek, melyek egyben a korabeli szabóipar remekei. A kiállítás ipar- és technikatörténetüeg is jelentős: 15 varrógép, 18 vasaló, 20 felöltöztetett bábú, 20 kiállított öltözet, 10 egyenruha, gombok százai, zsinórok, paszományok, csipkék és egyéb kellékek láthatók itt rendszerbe helyezve. A kiállítás rendezése során szembesültünk a kíméletlen valósággal, miszerint a gyűjteményünk tárgyi darabjai véget érnek az 1930-as években és a korábbiakat sem számuk szerint, csupán stílusjegyeik alapján csoportosíthatjuk. Tehát gyűjteményünk elég szegényesnek mutatkozott, így a kiállítás megrendezését nagyfokú gyűjtőmunkának is meg kellett előznie. Az alapokat Ördög Ferenc szabómester rakta le, aki harminc éve megszállottan gyűjti a szabó szakmához kapcsolódó tárgyakat, melyekre alapozva vághattunk bele a termek berendezésének. Az eltelt évek alatt együttműködésünk töretlen és az eredetüeg kölcsönadott tárgyakat később a Múzeumnak is ajándékozta, melyet köszönettel fogadtunk. Az elmúlt száz esztendőre esik az emberiség története során az öltözködés leghatalmasabb változása, amit a kiállított fényképekkel érzékeltetünk, ezt a tényt tárgyi bizonyítékokkal is szerettük volna alátámasztani, ám ahogy haladtunk előre a 20. század évtizedeiben úgy szembesültünk a ténnyel, hogy a harmincas évektől napjainkig nem igazán rendelkezünk meghatározó darabokkal. Kezdetben főleg a kollegák érezték magukénak a problémát és lázas kutatás kezdődött a saját, vagy felmenőik szekrényeiben. Minek következtében sorra érkeztek gyűjteményünkbe a mára már feledésbe merült, de az elmúlt évtizedekben mindenki által ismert és tulajdonolt ruhadarabok, úgymint a viharkabát, kulikabát, lódén kabát, kompié, orkán, hogy csupán néhányat említsünk, érkezett svájci sapka, fecske fürdőnadrág, nylon nyakkendő. Ha visszagondolunk az elmúlt több mint négy esztendőre, elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a közönségnek kedves kiállítást hoztunk létre, hiszen az öltözködésről mindenkinek vannak emlékei, véleménye és szinte mindenkinek a családjában volt vagy van olyan családtag, aki varrással kereste kenyerét, és érdeklődve kutatja, hátha találkozik valamüyen utalással ismerőseit illetően, vagy felfedez ruhadarabokat, melyekhez kedves emlékek fűzik. Ennek kapcsán néhány látogatóban felmerült, hogy jelenleg is hányódik otthon néhány holmi, amit szívesen felajánl a Múzeum részére. Például egyik kedves budapesti adományozónk érdeklődését a kiállításról szóló rádióriport keltette fel és a következő nap csupán azért utazott Szegedre, hogy egy kosár női ruhával ajándékozzon meg bennünket, melyek az 1950-es éveket idézik. Kaptunk gyermek bocskai öltönyt a Vajdaságból, továbbá néhány szegedi polgárcsalád leszármazott is jelentkezett felmenőik megmaradt öltözeteivel a 20-as, 30-as évekből. Érkeztek magyar díszöltözet részek, ingvállak a századfordulóról, a Horthy korszak magyaros ruhái, Heumann Elizabeta született Kandel Erzsébet női díszmagyar öltözetet, kalotaszegi öltözeteket, estélyi ruhát, stólát, retikült ajándékozott a textügyűjteménynek. az ötvenes évek jellemző ruhadarabjaiból is többel rendelkezünk mára. Említésre méltó az a szecessziós menyasszonyi öltözet az 1910-es évekből, amit adományozója sok egyéb értékes tárggyal együtt adományozott. Több estélyi és menyasszonyi ruhával gazdagodtunk az ötvenes és hetvenes évekből. Néhány szőrme bundával és 504