A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

KAKUCS Lajos: Temesvár városának régi pecsétjei

történjen. Egy 1744. január 14. keltezett városi határozat, a rác magisztrátusnak a belváros egyik részében és a belvárostól keletre fekvő Nagypalánk ( későbbi Gyárváros ) és a nyugatra fekvő Mehala nevezetű új városrész területén biztosított bíráskodási jogot. Itt kell megjegyeznünk, hogy Preyer munkájából kitűnik, hogy legalábbis 1718-1744 között, külön- külön bíróval és ez azt jelenti, hogy külön tanáccsal rendelkeztek a belvárosi és a külvárosi szerb közösségek. A belvárosi és nagypalánki rác magisztrátusok egyesítése, a Tartományi Adminisztráció határozata alapján történt.

1

5 Ezek szerint, egységes szerb tanácsról csak 1744 után beszélhetünk. Egy 1747-ből származó adat szerint, a Bécsi Udvari Kamara, a temesvári szerb templom és iskola javítására 800 florin segélyt folyósított. 1749 -bői származó tudósítás szerint, a német magisztrátus által ellenőrzött városrészekben főleg kézművesek, míg a rác magisztrátus hatáskörében, földművesek és állatkereskedők éltek. Később, a külvárosok és főleg a Gyárváros jelentőségének megerősödésével párhuzamosan, 1750-ben az ezek fölötti hatáskör újrarendeződött, úgy, hogy a belváros egy része (Preyer szerint 1778-ban a belvárosból csak 6 ház) meg a Gyárváros északi része és a Mehala a rác magisztrátus hatáskörébe, míg a belváros nagy része, a Gyárváros déli része és a többi külvárosok, az úgynevezett „Majorok" egészében a német magisztrátus jogkörébe kerültek. A kölcsönös érdekek tisztántartása érdekében az 1750-ben hozott rendelkezés kimondta, hogy a német tanács egyik tagja részt kellet, vegyen a rác, míg a rác tanács egyik tagja a német magisztrátus ülésein. Ez a hatalmi felosztás fennmaradt 1780-ig, amikor a két tanács ideiglenesen egyesült, majd 1782 után a szabad királyi város új vezetőségébe ment át. A város lakóságának gazdasági helyzetére érdekes adatokat találunk 1754-ben, amikor a német lakosság adója 4.000, a rác lakosságé, 2.000 míg a zsidó lakosságé 317,30 forint volt.

1

7 Nincs tudomásunk arról, hogy az osztrák hatalom berendezkedésének idejében hol volt a rác magisztrátusok székházai. A belvárosi, valószínű a városnak az északi részén, mely a fennhatósága alatt állott. Itt, nem mesze a ma is fennálló szerb püspökség székházának közelébe épült fel 1758 és 1761 között az 1744 után egyesített szerb magisztrátus székháza, mely kezdettől fogva helyet adott a német és szerb nyelvű színjátszásnak is. A szerb és német magisztrátusoknak összeolvasztása után az 1795-ben felújított épület lebontásáig, 1871-ig (1871- 78 között itt épült fel a mai napig is fennálló egykori Reáliskola, ma a Lenau nevét viselő német nyelvű középiskola) a temesvári színjátszás központja volt. Ennyi bevezető után térjünk rá a szerb magisztrátusok eddigi ismert pecsétjeinek bemutatására. A szakirodalomban a szerb városi tanács pecsétjét először Johann Nepumok Preyer említette.

1

8 A jeles történész szerint, 1853-ban az akkor már nem létező szerb tanácsnak pecsétje Szent Györgyöt ábrázolta és „Sigillum... Gentis Rascianorum graeci Ritus. S. Georgius. 1719." felirata volt. Nem vagyunk biztosak abban, hogy a város történetét kitűnően ismerő Schiff Béla, 1937-ben még látta ezt a pecsétnyomót, hisz ő a feliratát, mint „Sigillum cittis 15 PREYER 1995, 73. 16 JORDAN 1969, 94. 17 JORDAN 1969, 96. 18 PREYER 1995, 68. 465