A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

KAKUCS Lajos: Temesvár városának régi pecsétjei

Tobias Balthasar Hold, 1718-ban, majd megint 1721-ben viselte a városbíró címet. Halála után, 1722. február 5-én az összegyűlt tanácsosok, a városi polgárok és a katonai hatóságok jelenlétében, Peter Solderer (1690- 1741) kereskedőt választották a város élére, ki majdnem 20 évig viselte ezt a tisztséget. Solderer, a választása után, február 23-án, a tanácsosokkal együtt a város katonai parancsnokának, Franz Paolo Wallis ( 1677-1737) grófnak lakásán, tette le hivatali esküjét. Hogy a romokban álló város melyik épületében székelt a városbíró, arról nincs tudomásunk. A későbbi városházának az építése 1731 ben kezdődött és 1734-ben fejeződött be. Egy korabeli forrás szerint a felépítendő városháza a már létező és a „Zu den zwei goldenen Schlüsseln" nevezetű vendéglőhöz volt hozzáépítve. A városnak az 1727-ből származó rajzán nem tudjuk a fenti épületet azonosítani, mert azon a későbbi német városház környéken csak a ferencrendiek kolostora van feltüntetve. Az 1758-bol származó várostérképen nagyszerűen kivehető az új városháza, mely a már említett ferencrendiek kolostor mellett kialakított, „Parade Platz", a későbbi Jenő Herceg tér északi részén állott. A városi tanács élén álló személy elnevezése 1812-ig a bíró, és 1812 után polgármester volt. A temesvári német város vezetőség pecsétjének első magyar nyelvű leírást a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat közlönyében találjuk.

1

0 A leírás szerint a pecsét: „Tojásdad alakú, rajza palánkokat tüntet föl, közepén kapuval, előtte folyóvíz, melyen át híd vezet. A palánk fölött két torony emelkedik, oromzattal és három nyílással. A tornyok fölötti évszám: 1716. A körirat: -SIGILLUM REGIAE CIVITATIS TEMESVARIENSIS". A cikk névtelen szerzője a pecsétlenyomatott az országos levéltárban, a temesvári adminisztráció iratai között egy 1734. évi hagyatéki leltáron találta. A szerző által leirt pecsét nyomóját, ( a szerző által említett 1716- év kivételével) ma a Temesvári Bánsági Múzeum Történelmi Részlege, őrzi. A 27 x 29 mm. átmérőjű nyomólap, akárcsak a 131 mm hosszú nyele a nyomónak fémből készült. A nyomólap szélén a pontokból álló öv után következik a latin nyelvű felirat: „ * SIGILLUM * REGIAE. CIVITA: TEMESVARIENSIS,,. A felírást belülről két körbefutó véset vonal választja el a mező közepétől, melyben a régi török erődnek egyik kapuja látható. Ez a régi pecsét ábrázolás felkerült az 1731 — 1734 között épített régi városházának a homlokzatára is, ahol ma is látható. Habár Temesvár egykori királyi várának és a vár mellett fekvő városnak a 16. és 17. századi kinézéséről több rézmetszet és a Wathay Ferenc által készített színes rajz is tanúskodik, a pecséten ábrázolt kaput nem lehet az erődítmény egyik régi bejáratával azonosítanunk. Ilyen irányú törekvésünkbe nem tud segíteni Heinrich Ottendorfnak az 1667-ból származó leírása sem, pedig az ismert utazó, igazi német pontossággal sorolta fel a városnak 5 kapuját. Fel kell tételeznünk tehát, hogy a pecsétnyomó lapjának rajzolója, ha valamennyire is hűségesen ábrázolta a régi török erődítmény cölöp falait, a kapukat védő bástyáknál egy kicsit szabadon engedhette fantáziáját. Egyes kutatók, ezt a bejáratot, a régi Forforoser, később a Jenő herceg után elnevezett kapuval azonosították, melyen keresztül 1716. október 16-án a császári csapatok bevonultak a törökök által feladott várba. 10 Történelmi és Régészeti Értesítő. Temesvár, (TRÉT) 1902, 113 . 462