A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
KAKUCS Lajos: Temesvár városának régi pecsétjei
TEMESVÁR NÉMET MAGISZTRÁTUSÁNAK 1717. ÉVI PECSÉTNYOMÓJA (2. kép) Temesvár bevétele utáni hónapokban, de még a belgrádi csata és jóval a pozsareváci béke aláírás előtt, a bécsi udvar hozzálátott az újonnan megszerzett tartomány adminisztrációjának kiépítéséhez. Még mielőtt az udvar megbízottja, az addigi szlavóniai kamarai felügyelő Johann Alexander Kallanek gróf egyáltalán a Bánságba érkezett volna, Savoyai Jenő herceg útmutatása alapján, Bánság katonai parancsnoka, Mercy Florymund tábornok, papira vetette a tartomány közigazgatási, katonai és gazdasági berendezkedésére vonatkozó elképzeléseit. Ennek első írásos nyoma az a levél volt, melyet Mercy, 1717. július 17-én küldött a császárnak és melyben „Unforgreiflichen Einrichtungsprojekt" cím alatt körvonalazta azokat az elképzeléseket, melyek 1718. január elsejétől kezdve az „Instruktion für die Einrichtungskommission" név alatt alapjául szolgáltak annak a politikának, melyet a császári udvar elkövetkező évtizedek alatt a tartományban megvalósított. A kamarai berendezkedési előírások alapján a tényleges hatalom a tartomány fővárosában, Temesváron is a katonaság kezébe összpontosult. Ezzel párhuzamosa a letelepedett német nyelvű civü lakosságnak jogába állt tanácsosokat és ezek sorából egy bírót választani. A tanács hatáskörében tartozott az anyakönyvi és a telekkönyvi jogintézkedések, a városi adó beszedése, a piac és a kereskedelem ellenőrzése, az árvaszék kezelése, valamint a tűzoltóság megszervezése. Ennek érdekében meg volt engedve a városi tanácsnak a pecséthasználat. 6 Johann Nepomuk Preyer volt temesvári polgármesternek az 1853-ban megjelent monográfiája szerint, a város polgárai 1718. január 4-én soraikból egy öttagú tanácsot választottak, mely Tobias Balthasar Hold (1660-1721) sebészt nevezte ki a város élére. A tanács, a város közigazgatása érdekében tett javaslatait 21 pontból álló kérvényben foglalta össze, melyek utolsó pontja a városi pecsét> használatot kérvényezte. 7 Amikor az adminisztráció jóváhagyta a városi pecsét használatát, akkor a 21 ponthoz fűzött megjegyzésben az állt, hogy az addigi pecsét legyen megsémisítve. 8 Ez a megjegyzés, azt is jelentheti, hogy 1717-ig, tehát a török hódoltság ideje alatt is, a város keresztény lakósága, annak önigazgatási szervezete, a régi, feltételezésünk és eddigi ismereteink alapján az Anjou kori pecsétet használhatta. Szentkláray Jenő történész szerint, Temesvár városának új pecsétnyomóját Savoyai Jenő herceg Bécsből hozatta. Leo Hoffmann történész szerint az 1717ben választott tanácsosok neve — „Ratsverwandten" volt. 9 Ezeknek a száma 1719ben 6-ra emelkedett. Egyike az újak közül, a Stadtleutnant, a rendőri ügyekkel, míg a polgári orvos az egészségügyi problémákkal foglalkozott. 5 Fene§an, CRISTINA: Cultura otomaná a vilayetului Timi^oara (1552-1716). Ed, a 2-a, Editura de Vest, Timiijoara 2006, 48. 6 KALLBRUNNER, Josef: Das kaiserliche Banat.I. Einrichtung und Entwicklung des Banats bis 1739. München, 1958 és JORDAN, Sonja: Die kaiserliche Wirtschaftpolitik im Banat im 18. Jahrhundert. München, 1969. 27. 7 PREYER 1995, 68-69. 8 ILIESU Nicolae: Timi§oara. Monografia istoricä. Timi§oara, 1943. Reprint, 2003, 384. 9 HOFFMANN, Leo: Kurze Geschichte derBanaten Deutschen. Von 1717 bis 1848. Temesvár. 1925, 8. 461