A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

SZABÓ Tamás: Egy szegedi sörkereskedő nagypolgári család: a Hutter família és a Hutter-Ferencsevits nagykereskedés

hai Arany Sashoz címzett vendégfogadó és 18. századi árkádos tornáca helyén. Ebben az időben tehát nemcsak a Palánkban, hanem a várfal nyugati oldala előtti tér szélén is sörház működött. Legfőképp az idegen helyőrség és a bevándorolt német nyelvű városi polgárság igényeit elégíthette ki. Ugyan nevesítve nem jelölik korabeli források Herberstein generális és Rách János élelmezési biztos sörházának a városon belüli helyét, bizonyos, hogy nem a várban voltak. Megalapozott föltételezés szerint a Herberstein-féle főzde helye azonos lehetett az említett brasserie sörház épületével. Erre utal, hogy amikor Szeged kénytelen volt visszavásárolni a sörkészítés kizárólagos jogát a gróf özve1 fí7 gyétől, a város új főzde megépítést határozta el, tekintve hogy a herberstein-i fölszerelést már áthelyezték Röszkére. A városnak az egyedüli sörfőzési jog iránti eltökéltségét mutatja, hogy a a dorozsmaiak főzte sör behozatalát 100 forint bírság terhe alatt megtiltotta. Az 1725. évre a városi sörházat Miller János, Fazekas Ferencz és Pors József már 3.500 forintért vették bérbe; vállalták azt is, hogy a tanácsbelieknek és jegyzőknek fejenként 3 akó sört és két ártányt adnak.

16

9 A javadalom értékemelkedésénél fogva a város végül Felsővároson is állított sörházat, amelyért Müller János 1.010 forint évi haszonbért ígért. Herberstein özvegyének röszkei serfőzője azonban a városi sörházzal igencsak versenyzett, s e miatt Kolb sermester sűrűn panaszkodott, úgyhogy a tanács egyre-másra bírságolta azokat, kik idegen italt hoztak be. Végül Szeged városa kizárólagos ipargyakorlásra 8000 forintért kénytelen volt megvenni a sörfőzés jogát, éppen úgy, ahogy Buda is megvette az ott jogtalanul serfőzősködő darmstadti őrgrófét. Szeged viszont ezt csak úgy tudta megtenni, hogy a röszkei serfözőház konkurenséül maga is új serfőzőházat építtetett.

170 Ujabb kutatási adatok szerint Herberstein özvegye Szentmihálytelken (a mai Szentmihályon) is működtetett sörházat, ahol a főzde osztrák legényeinek kuruc nótákat [sic!] dudáltak a »Vízhúzó« nevű röszkei zenészcsalád tagjai.

17

1 Az 1730. évi nagy vízáradás következtében a városi sörház megrongálódott, ezért Kolb uramnak a tanács megengedte, hogy a főzést saját házánál folytathassa.

17

2 1733-ban jegyezték föl, hogy korábban egy akó (urna) sört 1 forint 25 dénárban sikerült eladni, s a sörfőzéshez a tűzifa 40 hasábból kitellett. A komlót Csehországból, az árpát Bács megyéből vették.

17

3 1735-ben a palánki sörházat Czigler Miklós, Schwalvelmayer Ádám és neje Kathofferin Mária, néhai Kolb György özvegye 2.020 forintért bérelték.

1'

4 1738-ban Czigler Miklós és Schreiber Leonhard 2.600 forintot fizettek a bérleményért. Utóbb a sörház nagy terjedelemben kiépült 167 REIZNER uo. 168 BEVILAQUA-BORSODY uo. 169 Magyarországi török kincstári defterek Budapest, 1886. I. k. 117. 1. 170 REIZNERuo. 171 HANKÓCZI Gyula: XX. századi dudások Csongrád megyében és szomszédságában. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae, 2. Szeged, 1998. 172 REIZNER uo. 122. o. 173 Szeged város gazdálkodása. OL. E-14. Tom. 3. 182-183. o. 174 REIZNER uo. „Item méh ser, avagy serbet korcsmát aki akar árulni, egy esztendeig a n. város cassájában árendául tartozik 15 frtokat fizetni, felét mindjárt és felét fél esztendő múlva, vévén az eránt t. n. tanácstúl levelet." 325