A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
SZABÓ Tamás: Egy szegedi sörkereskedő nagypolgári család: a Hutter família és a Hutter-Ferencsevits nagykereskedés
a Tisza-parton, s a javadalom bérlete folyton emelkedett. 17 5 E költség mellett a „sergaras", vagyis a sör akója után fizetendő akópénz is megtalálható volt az adónemek között. A „Város Ládájá"-ba 1750-ben a 16 „seres csapszék" évi 60 forint sergaras adót adott. 1 ' 6 1771-ben Wolford György és Krajlen Antal még 2.550 forintért bírták a több melléképülettel a Tisza-parton kiépült Braxa Cittis-1 (városi sörházat), 1781-ben azonban már csak 510 forintot jövedelmezett, időközben ugyanis Szabadkán, sőt már Makón is sörfözőház épült, s a szegedi kivitel lassanként meg"177 • szűnt. Noha így az 1700-as évek második felére országszerte kialakultak a városi serfőződék, a dekonjunktúra épp' ennek okaként már a 1800-as évek elején megindult Szegeden. A veszteségesen működő Palánki serház épületének átalakítása és hasznosítása céljából 1826-ban Szeged tanácsa először felmérést készített. (89. kép) A Buday C. Georg mérnök rajzolta városi serház egyszerű főhomlokzata, metszete és alaprajza voltaképp az 1739. évi nagy átalakítás utáni állapot rögzítése volt. 17 8 1834-ben egy újabb felmérés, Halátsy Miklós mérnök JSIemes Szabad Királyi Szeged Város Serháza Rajzolatja" lényegében megismétli a korábbi alaprajzot. (90. kép) Műszaki rajzán a pontos égtáji tájolás mellett részletesen és gondosan feltünteti a «Serfőző legények lakása», a «Pörkölő», a «Malomház», a «Pálinka Főzőház», a « Kotsi Szin», az «Istálló», valamint a «Serfőző lakások és az alattuk el-| HQ helyezkedő Pinczék» helyét. A hasznosítási terv azonban egyelőre elmaradt. A szegedi sörfogyasztás a 19. század első felében már stagnált, és a bérletekért nem nagyon versengtek. A sörfogyasztási igényt a felvidéki sör behozatala veszi 1 ftO át, amelyet eleinte a Tiszán tutajon szállítottak le Kassa felől, hordókban. 1845-től Szeged a rohamosan fejlődő és teljesen modernizálódó pesti sörfőzés vonzáskörébe kerül, akárcsak Buda, vagy a már 17. század óta számos sörcéhvei rendelkező Komárom. Sorra, együtt adják fel saját serfőzésüket a többi nagyvárosok is, aminek egyedüli oka, hogy a pesti serfőző céhek a 19. század közepén újult erővel építik ki modernebb serfőzésüket. 1846-ban Fotti János sörházbérlő és a város között kölcsönös kártérítés címén nagy és bonyolult per keletkezett — többek közt a közvagyon hűtlen kezelése tárgyában —, amely 1848-ban a közgyűlés által elrendelt egyezség következtében szűnt meg. 18 1 Ez már a hanyatlás biztos jele volt. Ugyancsak a szegedi ser- és szeszfőzés visszafejlődését példázza a Leffter Mihály városi tanácsnok tulajdonában álló alsóvárosi szeszgyárnak a megszüntetése is a katonai parancsnokság rendeletére 1849 novemberében. Helyette a gyárépületek területén „...a szekerészeti Császári Királyi Katonai Városi Parancs175 REIZNERuo. 176 BEVILAQUA-BORSODY uo. 177 REIZNERuo. 178 Szeged városi Serház Buday C. Georg mérnök műszaki rajza, 1826. június. MFM Történeti Osztály gyűjteménye 179 Nemes Szabad Királyi Szeged Város Serháza Rajzolatja, Halátsy Miklós mérnök műszaki rajza, 1834. június Bier Haus, '834, (1739). MFM, Történeti osztály gyűjteménye. 180 BEVILAQUA-BORSODY uo. 181 REIZNERuo. 326
