A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

SZABÓ Tamás: Egy szegedi sörkereskedő nagypolgári család: a Hutter família és a Hutter-Ferencsevits nagykereskedés

Mihály u. 2.). Ez az 1950 és 1953 között politikai és tudományos körökben emlege­tett híresztelés a család mai leszármazottai előtt is ismert, azonban az akkori „tör­ténéseket" csak tartózkodással erősítették meg. „...Akinél kvártélyos könyvelő volt" — a családi história szerint, mint a ház fel­ügyelője, így írta alá özvegy Hutterné Myk Margit Rákosi Mátyásnak címzett pa­naszlevelét a saját neve helyett az 1950-es évek elején. Az egykori nagykereskedő feleség — félve az internálásától és a Hutter-lakrész elvesztésétől — ekként emlé­keztette a valamikori szállás- és „munkahelyére" a mindenhatóvá lett állami- és kommunista pártvezért, a hajdan szegény sorsú főreáliskolai tanulót. A levél el­küldésére a ház egyik pártösszeköttetéssel rendelkező bérlőjének „szoba és lakás követelődzése" késztette. A nagykereskedés fölfüggesztése (1945) illetve a Dreher-Haggenmacher-Első Magyar Részvényserfőződe államosítása (1949) után Myk Margit így tett kísérletet arra, hogy biztosítsa a zavartalan lakhatását család­jának, egyik felnőtt fia, menye és unokája számára. Ugyanis Szegeden is megin­dultak a törvénytelen kilakoltatások, az önkényes lakásmegosztások és vagyonel­kobzások: „...1951. május 21-től — július 18-ig a déli és a nyugati határsávból áttelepítették a »politikailag megbízhatatlan személyeket« az ország belsejébe, »az osztályigazság« érvényesítése, »a lakáshelyzet javítása« érdekében". 11 5 Myk Margit eséllyel protestálhatott a Hutter família „nagykereskedői múltja" ellenére a Rákosi-titkárságon annak érdekében, hogy családja kedvező lakhatási elbírálást nyerjen. Panaszlevele nem volt egyedüli ekkoriban Magyarországon, rajta kívül nagyon sokan kérelmezték ügyeik fölülvizsgálatát: „...Kőtelekről példá­ul ezt táviratozták Rákosinak: »Végzetes félreértés és tévedés folytán kitelepítet­tek. Kérem ügyem legszigorúbb kivizsgálását elrendelni. Futó, nyugállományú al­tábornagy«. Nincs nyoma, hogy akárcsak válaszoltak volna is a kérésre. Egy másik levél: »Az a vészhír zavarja amúgy is zaklatott nyugdíjas éveimet, hogy a nyugdíjasokat kitelepítik Budapestről«. Rákosi ráírja: »Ne higgyen az ellenséges hírverésnek«. Viszont Kaufmann Samu nyugalmazott elemi iskolai tanítót, aki a • 1 1 fí soproni elemiben tanított, amikor Rákosi oda járt, kihúzatta a listáról." A mai Hutter leszármazottak ugyan nem tudnak hivatalos válasz érkezéséről, azonban az egykori sör- és bornagykereskedő özvegye és családja továbbra is a házban, kényelmes körülmények között maradhatott. Nem kerültek rá a listára. A feltételezhető háttérintézkedésre utal, hogy az addig rendkívül ellenséges és fe­nyegetőző bérlő-család „egyszeriben megnyerő modorú és barátságos szomszéd­dá" változott... * Az 1880-as évek legelején bizonyosan ismerte egymást Rákosi apja, az Adán élő Rosenfeld József bácskai zsidó terménykereskedő és a makói pincérkedés mel­lett Szegeden zöldségkereskedéssel foglakozó Hutter József. A továbbra is keres­kedéssel foglalkozó — 1905 elején Sopronból újra bácskai, majd vajdasági terület­re költözött — sokgyermekes Rosenfeld család a 14 éves Mátyás fiukat a szegedi 115 PÜNKÖSTI Árpád: Budapesti kitelepítés Népszabadság / Hétvége, 2001. május 19. 26. o. 116 PÜNKÖSTI uo. 308

Next

/
Thumbnails
Contents