A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

ZOMBORI István: Glattfelder püspök és a Csanádi püspökség Szegedre költözése (1918-1923)

rületekre terjedt ki, hanem az egyházi birtokok megtartására, az egyházi felekezeti iskolák megőrzésére és biztosítására egyaránt. Érdemes ezt a néhány esztendőt részletesebben is áttekinteni. A kialakult helyzetben nem csoda, ha a váradi püspök, gróf Széchényi Miklós megbetegedett, és gyakorlatilag nem vett részt a politikai küzdelmekben, hamarosan, 1923. december 1-én meg is halt. Jellemzőnek tartjuk, és nincs okunk kételkedni a megállapítás igazságában, melyet a püspöki kar 1924.április 9-én tartott értekezletén tett halálával kapcsolatban. Ez alkalommal a püspöki kar a szintén elhunyt Batthyány Vilmos nyitrai püspök és Széchényi Miklós haláláról emlékezik meg, ezzel a megjegyzéssel: „...az MPK-nak kiváló püspökei voltak, és férfikoruk virágjában, nem annyira betegségnek, hanem a haza és egyházmegyéjük szomorú sorsán érzett mélységes bánatnak lettek áldozatai".

1

1 Glattfelder püspök tevékenységére igen jó adatokat szolgáltat az 1996-ban megjelent tanulmány, amely a püspök 1918 ősze és 1923-i kiutasítása közti időszakot vizsgálja.

1

8 Glattfelder Gyula vezetése alatt a csanádi püspökség egy soknemzetiségű, részben magyar, részben német hívekből álló egyházmegyét jelentett, amelyben kisebb létszámban bolgár, sokác és más egyéb nemzetiségű hívő volt. Ezek a román impériumba való becsatolás után különbözőképpen reagáltak a politikai helyzetre. A helyzetet bonyolultabbá tette az a tény, hogy az új román állam diplomáciai kapcsolatot létesített a Vatikánnal, így a román állam területének megnőtt katolikus lakosságával szemben a román hatóságok kénytelenek voltak a Vatikánnal egyeztetni. Komoly feszültség támadt az országon belül amiatt, hogy az ortodox egyház a saját egyeduralkodó voltát igyekezett érvényesíteni a többi egyház rovására. Ez nemcsak a református, evangélikus, unitárius és római katolikus egyházak számára volt fenyegető, hanem kifejezetten létében fenyegette a görögkatolikus egyházat, amelyet az ortodoxok szerettek volna mihamarabb saját egyházukba olvasztani. Glattfelder püspök igyekezett az új állam keretében állampolgári kötelességének eleget tenni. Ennek ékes példája volt, hogy 1920. május 10-én, a román függetlenségi évforduló kapcsán rendezett ünnepségeken a római katolikus egyházat a püspök megbízásából Blaskovits Ferenc képviselte, aki az ünnepségen kijelentette: „...a katolikus klérus nem politizál, Istentől származó missziója, hogy terjessze a kultúrát és erkölcsöt. Ezen úton próbálunk támogatni minden hatalmat, és ehhez az építési programhoz kérjük a hatalom támogatását".

1

9 Valaki megkérdezheti, hogy miért nem Glattfelder püspök képviselte személyesen egyházmegyéjét. Ennek kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a korábbi időszakban az egyes egyházak üyen ünnepségeken való elhelyezkedésében és megszólalási sorrendjében a katolikus egyház állt az első helyen. Viszont a kialakult új helyzetben a román viszonyok között, a katolikus egyház csak a har17 BEKE i. m. 1. köt. 139. 18 BÉLTEKY József: Sajtóvisszhangok Glattfelder Gyula temesvári püspöki ténykedésének utolsó éveiből. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok - Regnum 1996/3-4. 137-153. - Meg kell jegyeznünk, hogy a tanulmány szerzője valójában Glück Jenő (1927-2004) jeles aradi történész, aki 1996-ban az adott romániai politikai helyzet miatt még nem merte vállalni a tanulmány saját neve alatt történő megjelentetését. 19 BÉLTEKY i. m. 142. 177