A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
ORBÁN Imre: „Gyülekezetünk egy rendes kis Ekléziává formáltassék".A makói evangélikus leányegyház megalakulása és működésének első évei
nem nemesi származású, értelmiségi foglalkozású ún. honorátiorokat, viszont az átlagnál jóval kevesebb soraikban a nemesek szolgája, a telkes gazda és a zsellér. Városi jelentőségű honoráciorok voltak köztük például Essenbeck Kristóf és Blasy János gyógyszerészek, Neüszer Fülöp sebész. Társadalmi helyzete miatt külön megemlítjük a református Saátor János —1803 és 1835 között megyei főadószedő és h. alispán 5 2— feleségét, Benyovszky Franciskát. 5 3 1810-ben összesen 215-en (101 nő, 114 férfi) éltek tisztán evangélikus vagy olyan vegyes házasságban, melynek legalább egyik tagja evangélikus vallású volt. 5 4 Ez Makó népességének másfél százaléka. A vegyes házasságokban élő, nem evangélikus vallásúakat az összeírások adatai lapaján kiszűrni nem tudjuk. 1810-ben összességében 160-170 lutheránus makói lakost föltételezhetünk. Mivel az összeírások a nők és leányok állását nem részletezik, csak a férfiakról tudunk többet. A 114 férfiből és fiúból 97 (85 %) volt evangélikus. A 114 főről a következő adataink maradtak. 1-től 17 éves korúak 18-tól 40 éves korig 40 év fölöttiek 1-től 17 éves korúak Nősek Egyedül élők és özvegyek 40 év fölöttiek 43 fő (37,1%) 29 fő (25,4 %) 23 fő (20,2%) 19 fő (16,6 %) Az 1810-es összeírás alapján még megállapíthatjuk, hogy míg a városban a férfiak között a hivatalnokok és honoráciorok ( officiates et honoratiores) aránya csak 0,31 %, a 114 fő között ez 3,5 %. A polgárok és mesteremberek (cives et opifices) közé a városban a férfiak 1,78 %-a tartozott, közülük 7,89 %. Ennek ellentetjeként viszont a lutheránusok között alig találunk telkes gazdát és zsellért. 1810-ben a város egészének 12,38 % volt gazda, addig a már többször említett 114 fő között arányuk csak 4,38 %. Mindössze négy főről tudjuk biztosan, hogy evangélikus telkes gazdaként élt. Zsellér, kertész, illetve vegyes állású volt a lakosság 44,73 %-a, az evangélikusoknak pedig 28,53 %-a. Ok azonban nem zsellérek vagy kertészek, hanem vegyes állásúak, azaz a mesterek mellett dolgozó inasok és legények lehettek. A város polgárosodása jeleként 1820-ra a polgárok és mesteremberek arány a város egészében 3,61 %-ra, az evangélikus között pedig 19,27 %-ra nőtt. Külön csoportot képeztek a lutheránusokon belül az armális nemesek. Birtokkal nem rendelkeztek, de nemesi rangjuk kiemelte őket Makó jobbágyi társadalmából. Az evangélikus népességben arányuk jóval nagyobb volt, mint az a főként paraszti gazdálkodást folytató katolikus vagy református hívek között kimutatható. Egy részük iparos: Aranyi, Paraszka, Ték család, míg mások értelmiségi foglalkozásúak: a Dedinszki vagy a Csepcsányi család. Az Aranyi család nógrádi eredetű. Nemesi bizonyságlevelük szerint a három Aranyi testvér: Zsigmond, László, Mihály közül a két utóbbi Csanád megyében 52 BARNA János - SÜMEGHY Dezső: Nemes családok Csanádvármegyében. Makó, 1913. 172. 1. 53 Conscriptio 1824. Az összeírás az első helyen említi Saátor Jánosnét. 54 A 34 házasságból 27 tisztán evangélikus, 7 vegyes. 15
