A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
SLPOS József: A 48-as Kisgazda-, Földmives és Polgári Párt megalakulása
resszív adóztatását, az alsó néposztályok gazdasági, társadalmi, oktatási, kulturális és egészségügyi helyzetének javítását és a demokratikus politikai jogok, — mint az általános és titkos választójog, a sajtó, az egyesülési és gyülekezési szabadság, a jogrend, a társadalmi béke, a demokratikus községi és törvényhatósági reformok, stb... — kiszélesítését követelték. A 48-as Kisgazdapárt megalakítása megmutatta, hogy az 1909-ben elindult és 1918-19-ben tömegpárttá szélesedett Nagyatádi Szabó által vezetett Kisgazdapátnak igen nagy és demokratikus parasztbázisa volt. E bázis alapzatát alkotó kis- és szegényparaszti tömegek szociális helyzete azonban 1922. tavaszán — elsősorban az infláció felgyorsulása miatt — tovább romlott. A földreform végrehajtása még alig kezdődött meg, így az elégedetlen paraszttömegek annak pozitív hatását sem érezték. E tömegelégedetlenség adta a 48-as Kisgazdapárt megalakulásának a társadalmi bázisát, felhajtó erejét. E párt megalakítása tehát egyrészt csökkentette az Egységes Párton belüli Nagyatádi-csoport erejét. Másrészt azonban éppen számukra adott érveket, hogy a paraszti elégedetlenségre hivatkozva újabb gazdasági és szociális engedményeket vívjanak ki a kormányzati elittel és az uralkodó körökkel szemben. Harmadrészt egy sikeres választási szereplés esetén Nagyatádi és hívei számára biztosították az ellenzéki parasztpolitikához való visszatérés lehetőségét. Ez azonban, az Egységes Párt győzelme miatt — mint tudjuk — nem következett be. A 48-as Kisgazdapárt, amely — mint láttuk — egy demokratikus reformokért küzdő parasztpárt volt. 1922-es nemzetgyűlési választásokon való szereplését még fel kell tárni. A 48-sa Kisgazdapárt választási küzdelméről még alig tudunk valamit. Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920-2000 c. reprezentatív monográfiájában azt állítja, hogy e párt végül is csak 12 nyílt szavazásos egyéni választókerületben tudott jelölteket állítani. Mi azonban átnézve a választási atlasz „Választókerületi adattár" c. fejezetének kimutatásait, csak 10 olyan választókerületet találtunk, ahol a 48-as Kisgazdapárt jelöltjei indultak. Ezek a következők voltak: Békés, Szarvas, Mezőkövesd, Makó, Sárbogárd, Alsódabas, Nagykáta, Nyíregyháza, Szekszárd, Celldömölk. Hubai adatai szerint Mezőtúron Vértes Vümos István párton kívüli programmal indult. 2 7 Pedig ő — mint láttuk — a 48-as Kisgazdapárt egyik alapító tagja volt. Hubai szerint is csak két mandátumot tudott szerezni e párt. 2 8 Tehát ezekre az ellentmondásokra is keresnünk kell még a választ. Fontos lesz tisztázni, hogy e párt jelöltjei müyen választási küzdelmet vívtak? Miért maradtak alul a jelöltállítási küzdelemben? Hány képviselőjük jutott be a nemzetgyűlésbe? És végül is mi lett velük, és a demokratikus programjukkal? E a kérdéseket azért is érdemes tovább kutatni, mert láthattuk, hogy az eddigi szakirodalom által feltételezettnél már szélesebb társadalmi alapzata volt a parasztság demokratikus törekvéseinek. Mindez azonban már egy következő tanulmány feladata lehet. 26 HUBAI László: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920-2000. I. k. A választások története és politikai geográfiája. Napvilág K. Bp. 2001. 35. p. 27 Uo.: 38. p. 28 Uo.: II. k. 33-54. p. 145
