A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz

gadható, főleg igaz ez a Károlyi mögött álló bázisra.) Eszerint a Nemzeti Tanácsnak a forradalom vezénylő szervezeteként már korábban kellett volna megvalósulnia, ami által a forradalmi események is hamarabb valósultak volna meg. Ehhez járul az a probléma, hogy a törvényességhez, a legális úthoz való ragaszkodás forradalomellenességet is jelentett-e egyben. A visszaemlékezések alapján egyértelmű, hogy a változásban döntő szerepet játszó szereplők nem akartak nyílt összecsapást provokálni, hittek abban, hogy a döntő, történelmi pillanatban békés úton tudják megragadni a hatalmat.

10

6 A demokratikus erők úgy érzékelték, hogy a Nemzeti Tanács megalakulásától függetlenül a még regnáló hatalomnak van annyi ereje, hogy politikai vakságát bizonyítva a helyén maradjon, és ehhez akár erőszakot is alkalmazzon, ami véres harcokat eredményezhetett volna. Ezt pedig az ország érdekeivel ellentétesnek ítélték meg.

10

7 Élesen világít rá a problémára, hogy a forradalom éjszakáját értékelve a memoárokból kiderül, hogy még ekkor sem hitték, hogy Lukachich nem képes karhatalmi erőket bevetni. Az államhatalom erejének megítélését mutatja ezenkívül a kibontakozást Károlyi nélkül, illetve személyének háttérbe szorításával elképzelő politikusok véleménye. Hiszen még a végső napokban is úgy vélték, hogy a karhatalom képes lehet megakadályozni a forradalmat. Tisza az országgyűlésben Károlyi függetlenségi javaslatára még így reagált: „Igyekezzék az ország nyugalmát és rendjét fönntartani [...] ha kell keményen is szembeszállni".

10

9 A Nemzeti Tanács vezetői a forradalom mögött álló katonai erőket szervezetlennek és elégtelennek tartották az államhatalommal szembeni döntő lépésre. A szociáldemokratáknak volt egyedül rendelkezésre álló szervezett ereje. A vezetők, akárcsak Károlyi még korainak tartották a forradalmi események kirobbantását. Ha az MSZDP-nek az 1918-as év két nagy sztrájkja folyamán tanúsított politikáját figyeljük meg, felismerhetővé válhat, hogy az októberi eseményekre adott válaszok a már alkalmazott taktikának- jóindulattal akár nevezhető hagyománynak- alapján logikusnak látszik. Mind a januári, mind a júniusi eseményeknek a vezetőség vetett véget, úgy hogy az előbbi esetében elért egy kétes értékű ígéretet, de utóbbiban már azt sem.

11

0 A vezetőség felismerte, hogy egy bizonyos pont után már nem képes az eseményeket vezetni. Ennek eredményeként pedig „türelemre intette a munkásságot és állandóan fékezni igyekezett".

11

1 A szociáldemokrácia történetének értékelésében meghonosodott nézet szerint „minden eddigi szocializmus története árulások története" volt, az „árulás" oka mindig a mozgalom már elért eredményeinek a védelméből fakadt.

11

2 Az ortodox marxista felfogás egyik alapvető meg106 JUHÁSZ NAGY Sándor: i. m. 217. KÁROLYI: Hit, illúziók nélkül. 121. o. GARAMI Ernő: Két hete sincs. In. A diadalmas forradalom könyve. Szerk. GELLÉRT Oszkár. Bp. [1918]. 4. 107 JÁSZI: Magyar kálvária. 48. 108 VERMES: i. m. 473.; SZALAI: i. m. 146. 109 Leszavazták Károlyi függetlenségi javaslatát. Népszava. Október 23. 110 Kézikönyv. 115 -117.; Magyarország története. 7/2. 1182-1184. 1194-1195. 111 BUCHINGER: Küzdelem a szocializmusért. 266-267. 112 POLÁNYI Károly: A szocializmus próbája. In. Szabadgondolat. 1918. december, (bolsevizmusszám). 241-246. o.; TAMÁS Gáspár Miklós: Szocdemek. Népszabadság. 2000. április 8. 131