A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz

állapítása volt, hogy a proletariátus egyik leghatékonyabb fegyvere a szervezettség.

11

3 Az ortodox marxizmusra a „mozgalomközpontúság" voltjellemző,

11

4 a munkásmozgalom szervezeteinek fejlesztését, védelmét elsőrangú feladatnak tekintette. A szociáldemokraták októberi taktikájában minden bizonnyal szerepet játszott, hogy a szervezett munkásság erejét, szervezettségét korai akciókkal nem akarták gyengíteni, ezáltal nem kívántak a hatalmon lévőknek sikereket biztosítani.

11

5 Az 1918-as év sztrájkjai kapcsán látható, hogy a kormány készen állt az állami hatalom eszközeinek kíméletlen használatára.

11

6 Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kormányzat a nyári tömegsztrájk alkalmával többféle retorzió lehetőségét mérlegelte, köztük erős támogatást kapott a minisztertanácsban a vasúti munkások militarizálásának gondolata.

1

1' A kormány szándékait jelezte a munka felvételére felszólító fölhívás, mely értelmében „az állam hadereje elleni bűntettet követ el", aki folytatja a sztrájkot.

11

8 A megvalósított és tervbe vett retorziók összességében mutatják a munkásmozgalom döntéshozó pozícióiban lévő személyek nehéz helyzetét, mivel egyértelműnek mutatkozik, hogy az államhatalom készen állt a szervezett munkássággal való konfliktus militarizálására, mely akár polgárháborús helyzetet teremthetett volna. Ha a sztrájkok kapcsán vizsgáljuk az államhatalom reakcióját, akkor egyértelmű, hogy a szociáldemokrata „árulás" mögött a munkásság szervezeteinek a kormányzati gyakorlat felismeréséből adódó önvédelmi reflexét láthatjuk. A szociáldemokraták októberi programjával egyidejű az a kritika, hogy a párt megfogalmazott céljai nem voltak forradalmiak.

11

9 E nézettel szemben születtek 1 90 meghatározó kritikák. Kirschner véleményével élve, egy folyamat lényegét 191 nem az alkalmazott módszer, hanem a tartalmi váltás határozza meg. Ha a szociáldemokraták által megfogalmazott reformok átmentek volna a gyakorlatba, akkor azok Magyarország társadalmi-politikai struktúrájában gyökeres változást, az alsóbb néposztályok polgári értelemben vett politikai emancipációját jelentette volna, ezért a baloldal októberi koncepciója összességében nem volt forradalomellenes. De természetesen ez a forradalmiság még polgári volt. 113 Karl KAUTSKY: A szociális forradalom. Kossuth. Bp. 1987, 74. 114 KONOK Péter: A trockizmustól a tanácskommunizmusig. A magyarországi baloldali kommunizmus és a „Hartstein-csoport" 1928-1933. In Múltunk 47. 2002/2. 4. 115 a munkásmozgalom egységének megóvása most a legszentebb pártkötelesség". A szervezett munkásokhoz! Népszava január 22.; „a további harc sem hozhat már eredményt, csak az áldozatok számát fokozhatja, a munkásság erejét törheti meg céltalanul" MMTVD 5. 224.; „a szakszervezeti vezetők igyekeztek az elégedetlen — és teljes joggal elégedetlen — munkásságot kétes eredményű kitörésektől visszatartani". Közönséges történet. Népszava augusztus 29. 116 MMTVD. 5. 212. 117 MMTVD. 5. 215. 118 MMTVD 5. 221-222. 119 A Szociális Forradalom cikke az MSZDP kiáltványáról. MMTVD. 5. 247. o.; vö. „a legforradalmibb osztály pártja, az SZDP, nem volt forradalmi párt." HAJDÚ Tibor: A polgári demokratikus forradalom. 50. 120 Ki kell emelni Varga Lajos fontos megállapításait a dogmatikus nézőpontok ellen. VARGA Lajos: A magyarországi szociáldemokrácia történetéhez. Társadalmi Szemle. 1989/5. 65. 121 KIRSCHNER: i. m. 138. 132