A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz
tárgyalás folyamán. Károlyi október 9.-én kifejtette, hogy Magyarország területi integritását, úgy kívánja biztosítani, hogy megvalósítva a teljes demokratikus átalakítást a nemzetiségeknek ne legyen okuk kiválni. 8 7 Károlyi folyamatos egyeztetésekbe kezdett a nemzetiségiek képviselőivel, 88 ezekről a tárgyalásokról írva emlékiratában megjegyzi, hogy a nemzetiségiek támogatásukról biztosították, és hogy a Magyarországtól való elszakadást fel sem OQ vetették. Ha a Magyar Nemzeti Tanács a nemzetiségi képviselők nélkül alakul meg, akkor a nemzetiségek és a magyar közélet egyértelmű jelzésként értelmezhették volna, hogy a jövőbeli kormány lemond róluk, Károlyi ezt el akarta kerülni. 9 0 A tárgyalások elhúzódása tehát logikusan következett Károlyi nemzetiségi kérdésben elfoglalt nézetéből. Bár a nemzetiségek hangütése az események előrehaladtával egyre nyíltabb formát öltött, és egyre inkább nyilvánvalóbbá is vált, hogy a nemzetiségek nem fogják elfogadni a magyar területi integritást, 91 ezt a magyar politikai közeg úgymond nem akarta felismerni. Az MSZDP október 8.-i kiáltványának számos pontja foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel. A kiáltvány olyan új demokratikus kormány alakulását követeli, melyben „az ország valamennyi nemzetnek küldötteit foglalja magában". Ezen új kormány kezdjen hozzá „a nemzeti elnyomatás eddigi rendszerének megszüntetéséhez" mégpedig úgy, hogy „biztosítsa az országban élő valamennyi nemzetnek azt a jogot, hogy anyanyelvét szabadon és korlátlanul használhassa az állami élet minden intézményében". Valamint „készítse elő a közigazgatás teljes demokratizálását, az összes önkormányzati szerveknek, a megyei, városi, községi testületeknek az áltaQ9 lános, egyenlő, titkos, nőkre is kiterjedő választójog alapján való megalakulását". A kiáltvány hitet tett amellett, hogy ha ezt az akcióprogramot sikerül megvalósítani, és midőn a nemzetiségek „önrendelkezési jogukkal élni fognak", akkor „az egyenlőjogú, szabad és demokratikus nemzetek szabad szövetkezésén, föderáQQ cióján alapuló Magyarország" mellett döntenek. „Sajnos az akcióprogram [...] a nemzetiségi kérdés vonatkozásában volt a leggyengébb [...] túl szűken mérte ki a nemzetiségek jogait az eljövendő demokratikus Magyarországon"- fogalmazza meg Kende. 9 4 Ebből a megállapításból arra következtethetünk, hogy a szociáldemokraták október 8.-i álláspontja túl szűk kereteket biztosított a nemzetiségeknek, a jogoknak ezt a körét ekkor már kevésnek mondták, és a megegyezés 87 Mit kíván a magyar nemzet? In KÁROLYI Mihály: Az új Magyarországért. Magvető. Bp. 1968, 210-211. 88 Természetesen ezt a munkát Károlyi nem egyedül végezte, a kérdés szakértője, Jászi Oszkár is tárgyalt. LITVÁN György: Jászi Oszkár. Osiris. Bp. 2003, 131-132.; „Határozott meggyőződésem volt, hogy szomszédainkkal csakis egy Károlyi-Jászi-kormány tudna megegyezésre jutni." KÁROLYI: Hit, illúziók nélkül. 103. 89 KÁROLYI Mihály: Hit, illúziók nélkül. 102-103. 90 HAJDÚ: Károlyi, 274. 91 JUHÁSZ NAGY Sándor: A magyar októberi forradalom története. Cserépfalvi. Bp. 1945, 58. 163. 207. Képviselőházi Napló XLI.; Magyarország története 56-58. 315-316. 350.; Népszava, október 19. 22.; BUCHINGER: Tanúvallomás. Az október forradalom katasztrófa. Népszava. Bp. 1936, 82. 92 MMTVD 5. 245-246. 93 Uo. 94 KENDE János: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt nemzetiségi politikája 1903-1919. Akadémiai. Bp. 1973. 99. 128
