A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz
Az egyik, hogy a demokratikus erők békés átmenetet akartak, mivel legális alapon kívánták a válságot megoldani. 8 2 A másik pedig a nemzetiségekkel való tárgyalás, amelynek célja az volt, hogy a Nemzeti Tanács megalakulásakor a nemzetiségi vezetők is részt vegyenek a szervezetben, ami által Károlyi pozíciója megerősödhetett volna a területi kérdés ügyében. Előbbi megközelítésből az a feltevés adódik, hogy a Nemzeti Tanács, ha hamarabb megvalósul, le tudott volna vezetni egy békés átalakulást a hónap vége előtt akár hetekkel. Ha valóban azt mondhatjuk, hogy képes lett volna erre, akkor ténylegesen megkésett volt megalakulása. Békés átmenet csak úgy történhetett volna meg, hogyha a hatalom birtokosai felismerik, hogy irányításukkal a helyzet már nem oldható meg, hogy Magyarország sorsát egy új politikusi körre kell bízni. Elméletüeg ez az új politikusi kör már az október 13. utáni napokban kialakult, azonban a hatalom birtokosai még ekkor nem látták be, hogy a történelmi Magyarország és a Monarchia napjai meg vannak számlálva, és hogy a kibontakozás levezénylésére ők alkalmatlanok, mint a bukott rendszer képviselői. Jászi és Károlyi memoárjaikban Garamira, és áttételesen a szociáldemokratákra hárították a felelősséget, amiért késett a Nemzeti Tanács létrejötte. A vádlók érve az volt, hogy a szociáldemokrata politikus a szélesebb koncentráció, a kompromisszumos megoldás feltétlen híve volt a végsőkig, ezáltal hátráltatva a 00 koncentrációt. Mivel ekkoriban minden jelentősebb politikai szereplő táborának szélesítésével volt elfoglalva, mely az adott viszonyok között szükséges volt, a visszaemlékezők ítéletétét, az ebből kiinduló történészi megközelítést a fentiek alapján túlzónak lehet tekinteni. 8 4 Jászi vélekedése szerint, ha a Nemzeti Tanács hetekkel hamarabb alakul meg, akkor az uralkodó 4-6 héttel hamarabb nevezi ki a Károlyi — kormányt, mivel ez „döntő erkölcsi nyomást gyakorolt volna a királyra", és akkor a „magyar eseq r mények lényegesen más irányt vettek volna". Döntő választ természetesen nem tudunk adni erre a feltevésre, de mivel az uralkodó még október végén is csak nagy nehezen, hosszú habozás után nevezte ki Károlyit kormányfővé, nem valószínű, hogy október elején kedvezőbb döntést hozott volna, mikor még a Wekerlekormány lemondását ?em fogadta el elsőre, a parlamenti többség pedig nem óhajtotta átadni teljes hatalmát. Ezért a békés útnak reális esélye október közepén véleményem szerint nem volt. Ebben a vonatkozásban tehát kimondható, hogy ha hamarabb jött volna létre a Nemzeti Tanács, a különbségek akkor sem lettek volna összeegyeztethetők közte és a hatalmi elit között, mivel az álláspontok túl messze álltak egymástól, 8 6 így a gyakorlati eredményesség szempontjából nem beszélhetünk megkésettségről. Felmerülhet, hogy egy korábban megalakult kvázi ellenkormányként működő szervezet, jobb tárgyalási pozícióval rendelkezhetett volna a nemzetiségekkel való 82 KÁROLYI Mihály: Hit, illúziók nélkül. Európa. Bp. 1982, 114.; JÁSZI: Magyar kálvária. 47. 83 VARGA: Garami. 179.; HAJDÚ: Károlyi. 274.; JÁSZI: Magyar kálvária. 36. 84 Hajdú Tibor Garami mellett Károlyi felelősségét is kiemeli. HAJDÚ: A polgári demokratikus forradalom. 33-34. 85 JÁSZI: Magyar kálvária. 32. és 35. 86 SZALAI: i. m. 145 -146.; VERMES: i. m. 471-472. 127
