A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz

együttműködés alapjaiban, leginkább abban, hogy kivel elképzelhetetlen az egyezkedés, már korábban döntésre jutott, legkésőbb a kongresszus idejéig. A Népszava vezércikkben kijelentette, hogy az MSZDP „a legutóbbi Wekerle — Tisza — féle választójogi csalásban résztvett pártok tagjaival semmiféle politikai tárgyalásokba nem bocsátkozik".

6

6 Károlyi az Est című lapban már október 11.-én úgy nyilatkozott, amennyiben a király felhatalmazná őt, akkor a szociáldemokratákkal és a radikálisokkal kötne koalíciót.

6 7 Az október 8.-i kiáltvány és a Nemzeti Tanács proklamációja, valamint az október 13. körül kialakult elvi szövetségi státusz,

6

8 és a Nemzeti Tanácsot megalapító pártok közötti megegyezés is ezt látszik alátámasztani. A kongresszus után a felhatalmazott vezetőség azonban nemcsak a szűken vett polgári demokratikus ellenzékkel kezdett tárgyalásba. A Károlyi-párthoz hasonlóan a szociáldemokraták is felvették a kapcsolatot a mérsékelt parlamenti ellenzék vezetőivel, ennek mélysége azonban nem volt jelentős. A változásokat szélesebb koalíció alapján elképzelő Garami ezen irányú tárgyalásait a vezetőség nem akadályozta meg. Ugyanakkor látható, hogy a szociáldemokraták döntő többsége nem hitt a mérsékelt ellenzéki pártokkal való szövetség lehetőségében, ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a Károlyi-párt kivételével nem is volt olyan jelentős parlamenti erő, mely felvállalta volna a munkásság programjához való közeledést. Még ha kevés realitása is volt, nyitott kérdés maradt, hogy esetleg Andrássy, Vázsonyi közül ki lehet még partner a békés kibontakozásban. Garami elsősorban a Vázsonyival való kiegyezés lehetőségét akarta megtefíQ remteni. Vázsonyit a szociáldemokrata vezetők többé-kevésbé a demokratikus politikusok közé sorolták, ugyanakkor a munkásság számára elfogadhatatlanná tette a választójogi blokkban betöltött szerepe, illetve a kormányzati pozícióban végzett tevékenysége. Ennek ellenére valószínű, hogy a szociáldemokrata vezetésben október elején még elképzelhetőnek tartották a megegyezést Vázsonyival, erre utalhat, hogy október 8.-án pozitívan említik nevét a Népszavában, mivel Vázsonyi a baloldali koncentráció mellett foglal állást (bár hozzátette, hogy ő ezt csak kívülről támogatná).

7

0 A Pesti Hírlap október 10-i számában kifejtett nézete a nemzetiségi autonómia ellen, azonban már heves ellenállást váltott ki.

7

1 Októberben folytak bizonyos tárgyalások Andrássy és a politikai baloldal képviselői között.

7

2 Garami egyértelműen támogatta Andrássy szerepvállalását egy 66 Pusztuljanak. Népszava okt. 12. 67 KlRSCHNER: i. m. 141. 68 „a szocialista munkásság nyugodt lehet, nem marad egyedül ebben a nagyszerű vállalkozásban" Népszava. 1918. okt. 11. A polgári radikálisok október 14.-én tartottak kongresszust, melyen üdvözölték a szociáldemokraták programját. Világ. 1918. okt. 15. Károlyi szintén üdvözölte az MSZDP programját. Népszava. 1918. okt. 15. 69 Erényi azt valószínűsíti, hogy a legfőbb motivációját ebben az jelentette, hogy a Vázsonyi mögött álló polgári bázist erősebbnek vélte, mint ami Jászi mögött állt. ERÉNYI Tibor: Jászi Oszkár 1918-1919-ben. Vüágosság. 1989. 11. 802. 70 Népszava okt. 8. 71 Népszava okt. 10. 72 SZALAI Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. MTA Történettudományi Intézet. Bp. 2003, 145-146.; VARGA: Garami. 178.-179. 125