A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz

madásnak ekkor még nem volt nagy visszhangja, de már jelezte a Vörös Újságot később jellemező hangvételt, valamint a támadások fő irányát. A KONCENTRÁCIÓ KÉRDÉSE Egyes történeti munkák arra a következtetésre jutnak, hogy Kunfi nemcsak a demokratikus pártokkal vélte az együttműködést kivitelezhetőnek, hanem minden párttal, ha azok elfogadják a kiáltványt. Ebből kifolyólag pedig közvetve felelősnek tartják, hogy késleltette a valódi partnerekkel (a későbbi Nemzeti Tanácsot létrehozó pártokkal) a szövetség kialakítását, mivel „az ilyen széles nemzeti egység illúzió volt".°

9 Kunfi referátumában valóban nem nevezte meg az együttműködésre alkalmas alakulatokat, de azokat, amelyeket bűnösnek tartott az elmúlt évek, évtizedek történetében játszott szerepükért, szemléletesen lajstromban vette. így egyértelmű, hogy a Nemzeti Munkapárt és a kormánypárt mellett, az Andrássy-féle, az Apponyi-féle politika,

6

0 illetve a „Vázsonyival való politizálásnak a gondolata" elfogadhatatlan volt koncepciójában.

6

1 E mellett Kunfi igen élesen meghatározta a szóba jöhető szövetséges pártok jellegét, valamint érzékeltette, hogy ilyen alakulatok kevesen vannak a politikai palettán: „azoknak a pártja — ha vannak ilyenek — akik velünk jönnek, azoknak szembe kell állani az egész régi Magyarország hatalmasságaival [...] azok, akik támogatni fogják ezt a politikát, nem lesznek olyan túlságosan sokan, hogy mi zavarban legyünk, hogy hová tegyük ezeket a szövetségeseket."

6

2 A szociáldemokrata vezetés azonban nem akarta kizárni annak lehetőségét, hogy az átalakulás közelebbi időpontban és gyorsabban valósuljon meg nagyobb zavarok nélkül. Egyértelmű, hogy a szélesebb Tisza-ellenes összefogás koncepcióját a párton belül a centrum, és személy szerint Garami képviselte.

6

3 Annak ellenére tehát, hogy a centrum pozíciói megrendültek 1918 folyamán a vezetőségre bizonyos befolyással bírt Garami. Az, hogy a szociáldemokraták, Károlyiék és a polgári radikálisok egymásra, mint alapvető szövetségesre tekintenek, a sajtó alapján egyértelműnek látszik.

64 Kirschner Béla állapítja meg, hogy „a szövetségi forma igénye nem azonnal, hanem október közepén formálódott ki".

6

5 A konkrét szövetségi forma kérdése valóban lassan (amennyiben 2-3 hetet lehet lassúnak tekinteni) dőlt el, ám azt valószínűsíteni lehet, hogy a szociáldemokrata vezérkar az ellenkoncentráció és az 59 Fél évszázad. 295. o.; KENDE János: Forradalomról forradalomra. Az 1918-1919-es forradalmak Magyarországon. Gondolat. Bp. 1979. 43. 60 MMTVD. 4/b. 465-467. 61 Uo. 473. 62 Uo. 473. 63 VARGA: Garami. 178-181. 64 Az Ember 1918. okt. 1. Népszava 1918. október 3. 4. 6. 11. Magyarország október 3. 4. 6. vö. GARAMI: Forrongó Magyarország. 12. 65 KLRSCHNER Béla: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Károlyi-párt együttműködése, politikai irányvonala 1918. októberének első felében. 131. 124