A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged

A Szegedi Napló például 1901. december 25-én elismerő, visszaigazoló ismertetést írt Thury új könyvéről, az Útravaló-ról. A lap ekkor nem osztotta Thury „világkeserűségét", inkább csak mentegette és magyarázta, de a méltató szándék egyértelmű: „Azt pedig nem kell mondani ma már Magyarországon senkinek, aki könyvet olvas, hogy Thury Zoltán az írásnak elismert művésze."

10

2 S 1904-ben, A Szegedi Napló huszonöt éve 1878-1903 című jubileumi albumban Thury már a lap nagy hagyományának részeként jelent meg. A fiatal Móra Ferenc, aki e kötetben A Szegedi Napló története című áttekintést írta, már igen rangos helyet ad neki a szegedi kánonban. „Nemcsak azért, mert azóta [ti. Thury szegedi időszaka óta] egyike lett a legelső magyar novellistáknak, akiről emlékezni büszkeség a lapnak, melyet két esztendeig szolgált talentumával, hanem magáért ezért a magában 1 o^ véve is értékes kétesztendei munkásságáért." Móra persze pontatlan itt, Thury nem két évig, hanem csupán bő egy évig volt a Napló munkatársa, de ez a fölfelé stilizálás immár jól jött a lapnak. „Azóta [ugyanis] Thuryban az élet éles szemű megfigyelője asszimilálta az ábrándos lelkű poétát", azaz jeles író lett. S ez már növelte a Napló tekintélyét. Mint régi munkatársat, Thuryt magát is fölkérték ekkor, hogy írjon valamit szegedi emlékeiről. 0 azonban emlékezés helyett csupán egy fényképet küldött, amely felesége és négy apró gyermeke társaságában mutatja, s egy levelet:

10

4 Kedves Szerkesztő Uram! Ez lett belőlem. A kép megmagyarázza, hogy: mi. Az egyéniségnek vége. Ezek a kicsi urak és csöpp kisasszonykák diktálnak nekem biztató meleget, fagyos aggodalmat, jó kedvet, gondot. Bennük élek. Más képem nincsen. S talán ez inkább is érdekli azokat a szegedieket, akik még emlékeznek reám s akik között talán akadt olyan is, aki szomorúan nézett utánam, hogy: - nini, itt is egyedül, céltalanul kullog a világban valaki. Szerkesztő úrnak régi tisztelője Budapesten, 1904. március 10-én. Thury Zoltán E levél, nem kétséges, már az udvarias kitérés gesztusa. Nem tagadja meg a múltat, de másról beszél. Szeged azonban — minden ellenkező vélekedés ellenére — beleépült Thury életébe, a városról való tudása ismereteinek szerves részét képezte. S talán nemcsak a „szükséges pénz" megszerzése motiválta, amikor még 1904-ben, a Könyves Kálmán magyar műkiadó rt. számára megírta Vágó Pál nevezetes árvízképének ismertető füzetét.

10

5 A kis füzet: Szeged pusztulása. Vágó Pál képe - a kép nagyméretű, bekeretezett reprodukciójához készült, afféle kísérő füzetként. Érdekes művelődéstörténeti adalék, hogy magát a képet a kiadó két változatban is terjesztette. Az egyik változat leírása ez: „Vágó Pál: Szeged nem volt, hanem lesz. 102 Útravaló. SzN, 1901. dec. 25. 13. 103 MÓRA Ferenc: A Szegedi Napló története. = A Szegedi Napló huszonöt éve 1878-1903. Szeged, 1904. 40. 104 A Szegedi Napló huszonöt éve, i.m. 108. 105 THURY Zoltán: Szeged pusztulása. Vágó Pál képe. Bp. 1904. 110