A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged
95x50 cm. nagys. aqvarell-nyomás, 12 cm. széles faragott keretben, aranyozva", ára 68 korona, de az ár havi 3 koronás részletekben is fizethető. Ugyanez olcsóbb keretben: 44 korona volt, s ezt már havi 2 koronás részletekben lehetett törleszteni. 10 6 Thury füzete Vágó művét népszerűsítette, s mint ilyen, nyilvánvalóan hozzájárult az emblematikus műnek (s a mögötte meghúzódó várostörténeti eseménynek) a magyar művelődésbe való bevésődéséhez. De hogy Thury jártas volt Szeged újabb kori történetében, írása egyik passzusa jól mutatja. Az 1879-i nagyárvíz kapcsán, nagyon jellemzően, ezeket írta le: „a rettenetes napok új időszámítást teremtettek a nagy alföldi városban. Olyat, ami nincs benne semmiféle kalendáriumban. Az események ott aszerint oszlanak meg, hogy a nagy víz után, vagy még a nagy víz előtt történtek. A nagy víz kettőbe vágta az időt, akárcsak a világtörténetben Jézus Krisztus születése." 10 7 Ez a distinkció, ismeretes, máig a szegedi hagyomány centrális eleme. 14 Thury Zoltán fiatalon, 1906-ban meghalt. Jelképes, hogy amikor 1908 őszén özvegye hat kötetben közreadta műveit, az életműkiadást a Szegedi Naplóban Tömörkény István méltatta. Tömörkény nem volt kritikus, alkata nem erre predesztinálta, ez alkalommal is inkább csak emlékeiről, benyomásairól beszélt. De jól ismerte egykori szerkesztőségi kollegáját, s azt az írót is, aki a fiatal Thuryból lett. S ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a Thury-karakterisztika néhány alapjellegzetességét Tömörkény már ekkor kimondja: „Az élet nem sok jót adott neki [ti.Thurynakl s ő sem kívánt az életnek semmi jót. De sajátos különösséggel, mondhatni bájjal tette ezt. Már azon írásai, amelyek a lelkéből akkor [ti. 1891/92-ben] fakadtak, önálló világnézetről tettek tanúságot, s egyben teljes egykedvűséget az iránt, hogy vájjon tetszik-e a világnak, vagy nem. Szigorú tekintete a csillogó pápaszemek mögül a mélyébe hatolt a tekintetes életnek: komolyan vizsgálta s hidegen állapította meg a tényeit, hogy azután, nem tudván nem lenni poéta, a kedvesség rózsaszín ködébe vonja azokat. A karmok azonban mindenesetre kinyúltak s láthatók lőnek. Thuryban már akkor meglátszott a kemény látású íróember, a különös formában kialakuló magyar társadalom látója, hibáinak fölfedezője, aki azután mindig lelki hevülettel az ifjú és örökké újonnan támadó igazság kedvéért beszélte el a közönséghez az ő mondanivalóit." 10 8 Talán nem véletlen az sem, hogy a kritikát általában nem író s nem is igen kedvelő Tömörkény éppen Thury esetében kivételt tett. Alighanem, öntudatlanul is, viszonyítási alapként kezelte saját írói egyénisége megformálásakor a vele induló, de más úton haladó, Szegedről a fővárosba, az irodalmi centrumba kerülő hajdani szerkesztőségi társat és barátot. S akárhogy is van, a „kemény látású íróember" meglátása igazi telitalálat. 106 A leírás magának a füzetnek a végén olvasható. 107 THURY Zoltán: Szeged pusztulása, 4. 108 TÖMÖRKÉNY István: Thury Zoltán. SzN, 1908. okt. 2. 1. 111
