A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged
szegedi színház igazgatósága csakis ez utóbbi esetben valósulhatott volna meg. A „normál" üzemmódú igazgatói szerepkörnek ő semmiképpen nem felelt meg. Aspiráns pedig bőven akadt. A Napló július 24-i száma egy külön hírben 9 0 már Thury jelentkezésekor tudatta, hogy — bár pályázatukat még nem nyújtották be — a poszt iránt már két komoly jelentkező is akadt: dr. Janovics Jenő, a kolozsvári színház volt „művezetője" (egyébként a magyar színház- és filmtörténetnek máig számom tartandó jeles alakja), valamint Makó Lajos, a „Temesvár-budai színház igazgatója", aki — mint ismeretes — Szeged színháztörténetébe többszörösen is beírta nevét. Sőt, a Magyar Nemzet hírét átvéve, a Napló ekkor arról is beszámolt, hogy a Magyar Nemzet munkatársa, Szomory Emü, Máriaházi [!} Kövér Miklóssal szövetkezve szintén pályázik a színházért. Július 27-én pedig egy újabb hír (A nyolcadik pályázó) már nyolc jelentkezőről tudott: a már említettek mellett Deák Péter, Micsey György és a debreceni színház igazgatója, Komjáthy János is az érdeklődők közt volt. 9 1 S bár a pályázatok benyújtására egyelőre a többiek nem vállalkoztak, Thury — úgy látszik — követ dobott az állóvízbe, mert megindult a támadás ellene. A Napló július 30-i számában megjelent Balassa Ármin A szegedi színház jövője című, Megjegyzések Thury Zoltán tervére alcímű nagy cikkének első, önmagában is kolumnás része, mely frontálisan szembefordult a házi kezelésbe vétellel. Balassa, aki korábban Thury méltatói közé tartozott, most a pesti író elképzeléseit veszélyeseknek nyüvánította: „sajnálatosnak tartom [...] azt, hogy helyes elvi premissák dacára Thury úr fölöslegesnek tartotta kérvényében azoknak az eszközöknek és gyakorlati módoknak megjelölését, amelyekkel elveit megvalósítani akarná, mert ezek ismerete nélkül gyönyörűen megírt gondolatai súlytalanokká válnak, tovább menve egyenesen veszélyesek az oknak és okozatosságnak abban a viszonylatában, amelybe színügyi elveit és a színháznak házi kezelés alá vételét egymással egybe kapcsolja." 9 2 Balassa, hatásos ügyvédi retorikával előadott álláspontja nem pusztán magánvéleménye volt: a Napló is kiállt mellette. A szegedi színház jövője című kis hírben leszögezték, azok az eszmék, „amelyeket Balassa Armin a szegedi színészet önállósítása érdekében hirdet, a mi programunk is" 9 3 S több mint figyelemre méltó, hogy a Napló ekkor hamis hírt is közölt. Téves információk alapján, vagy tudatosan manipulálva a közvéleményt, azt hirlelték, hogy a „ma délutáni postával" megérkezett Szegedre Janovics pályázata. 9 4 Ez azonban nem volt igaz, ekkor még Thury volt az egyedüli pályázó. Július 31-én a Napló közölte Balassa cikkének második, önmagában is másfél kolumnás részét, valamint — a Színház rovatban, szerkesztőségi fölvezetéssel — Janovics Jenő programját. 9 5 A szegedi lap, jól érzékelhetően, Janovics mellé állt. Augusztus 1-én a Napló regisztrálta Szomory Emü pályázatának megérkezését és a 10.000 korona kaució letételét, s részleteket közölt a „harmadik pályázó" 90 Vö. Pályázók a szegedi színházért. SzN, 1901. júl. 24. 91 A nyolcadik pályázó. SzN, 1901. júl. 27. 92 BALASSA Armin: A szegedi színház jövője. Megjegyzések Thury Zoltán tervére. SzN, 1901. júl. 30. 2. 93 A szegedi színház jövője. SzN, 1901. júl. 30. 7. 94 Uo. 95 Dr. Janovics - a szegedi színházért. SzN, 1901. júl. 31. 6-7. 107
