A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

NAGYGYÖRGY Zoltán: A Kárász család délvidéki építkezései

végezte, és a család hagyománya szerint ő is jogot tanult Pesten. Mint nemesi származású, a kor szokása szerint a közigazgatásban igyekezett elhelyezkedni. 1816. április 18-án megválasztják a szegedi járás alszolgabírájának, majd egy évre rá főszolgabírónak. A Csongrád vármegyei táblabíró tisztséget 1846-ig megtartotta. 1848. április 22-én nevezik ki Csongrád vármegye főispánjává, az április 24-i nagygyűlés pedig a tisztújítási gyűlés elnökévé választja. Benjámin élete végéig Szegeden élt. A nagyapja emeltetett családi kúriát lebontatta és 1845-ben helyébe a ma is látható, impozáns, eklektikus stílusú nagy palotát építteti, melynek lépcső csarnokát dór oszlopok tartják. A belső berendezését is főúri fénnyel bútoroztatta ki. 1849. július 11-én Kossuth Lajost fogadta benne, aki az utolsó Magyarországi beszédét a palota erkélyéről tartotta, a mai Klauzál tér felöl összesereglett szegedi népnek. Azon időben a Széchényi tér beépítetlenül idáig ért. Majd 1853-ban, és később is I. Ferenc Józsefet itt fogadta, az Alföldi látogatásaikor. A családi vagyonból megörökölte még a kamarási földbirtokot is Horgoson, ahol 1857-ben 75-80 holdon erdőt telepített, a kaszálóit pedig bérbe adta. Benő a nemzeti átalakulás korszakában a szabadelvű párt táborában küzdött a rendi választmány feudális, konzervatív emberei ellen, a szabadságharc kitörésekor pedig leglelkesebb tagja volt a hadügyi választmánynak. A világosi fegyverletétel után, mint kompromittált, önként adja fel magát, mire őrizetbe veszik, és Neigebädeben fogva tartják. Csak a bresciai hiénának, Haynaunak a kihirdetett tömeges kegyelmezése alkalmával szabadult. A jeles hazafit az önkényuralom Bach-lovagjai az egész uralmuk alatt rendőri felügyelet alatt tartották. 1859-ben nagy érdemeket szerzett magának a Csongrád vármegyei gazdasági egylet megalakításával. Benő nyíltszívű és egyenes jellemű és okosan újító, ami által a vármegyei táblabíró világ neveltjének tekintendő. Ezen szép jellemvonásaihoz a liberális polgárság bölcsessége járult. E nemzetfenntartó két osztály karakterisztikumából alakult ki a jelleme. A házába bejáró szemérmes szegények jószívű, bőkezű gyámollója volt. Több társadalmi és polgári egyesület is a tagjává választotta. A tiszti kaszinóban főképpen a hölgyek körében kedves, derült és humoros kedélyű volt. Szegeden, a belváros közepén a mai legszebb sétáló főutcát az ő tiszteletére a családról nevezték el. Elhunytakor őt is a horgosi kegytemplom alatti családi sírboltba temették el. Benő egyetlen felnövő férfi-gyermeke Géza (1837-1905), aki Horgoson született. A gimnáziumot Szegeden a piaristáknál végezte. Nem ismeretes, hogy azután az egyetemet látogatta-e. Atyja halálát követően a családi vagyont egyre féktelenebbül költötte. Külföldi utazásokat tett, amelyek során a látott középkori német lovagvárak vonzalmába került. Ezért mindenáron egy akkora lovagvárat akart építtetni a megörökölt Kamaráson, hogy a tetejéről beláthasson Szegedre. 1875-után a szükséges építőanyag biztosítására nagy összegek ráfordításával a kamarási erdő déli oldalán levő halom előtt, helyben téglaégetőt állítatott fel, és egyrészt az onnan kiégetett téglából, másrészt a Kalaposról hozatott darázskövekből emeltette a várat. A kétszintes építmény körülbelül 33 méter széles és 16 méter magas volt, és a karcsú tornyán Magyar zászló lengett. A középkori stílusú felvonóhíd vasdobogóját is elkészítette és Kamarás egész erdeje körül vizes árkot, valamint egy mesterséges tavat is ásatott, 13 mesterséges szigettel. A munkálatokhoz pedig elparancsolta a földekről aratás idején a munkásokat. Azzal sem tö-