A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

NAGYGYÖRGY Zoltán: A Kárász család délvidéki építkezései

vármegyében Zomborban ejtették meg. Kárász ekkor felvette a horgosi és szentpéteri előnevet, és a korábbi címerüket kiegészítette három tölgyfával. A bir­tokjogi oklevél tartalmának egyik kitétele az volt, hogy Szeged és Szabadka között, az ő pusztabirtokain keresztülhaladó postakocsi és katonaság járatai végett 100 telkes falut kell létesítenie a régi Horgas halászfalu helyén. Kárász kénytelen volt ennek eleget tenni és 1771-ben elkezdte a betelepítést. Kárász az új falut az egykori Horgas-tói 3 km-re keletre levő Tisza-Szentpéter pusztabirtokán, az egykori Vaskapu településtől nyugatra, többnyire felvidéki ma­gyarokkal telepítette be. A számonkéréskor Kárász úgy érvelt, hogy az építke­zésre itt volt szikföld a vályognak, fa a gerendáknak, nád a tetőnek, és nemcsak a Szeged-szabadkai út, hanem a magyarkanizsai út közelébe is került. Kárász II. Miklós az 1780-a ével végén hozzálátott az új otthona, egy kis kastély felépítéséhez Horgoson, mégis élete végéig a szegedi kúriájában lakott. A kastély tégláinak kiégetéséhez szükséges agyagot a mai horgosi Kálvária kert he­lyéről bányászták ki (Ezen későbbi bányatót 1912-ben az új Kálvária létesítésekor a Vaskapu partjának homokjából Kárászné gróf Lónyay Gabriella betölttette.). A felépült barokk stílusú épület homlokzata részben megegyezik a péceli Ráday kas­téllyal. 1790 táján a kastély teteje, mely zsindellyel lett lefedve, leégett. Az épület kö­zéprészének a tető újraácsolt székláb-gerendájában ma is látható a monogramja és az építkezés befejezésének az évszáma: NK 1795 (lásd latinul Nicolaus Kárász). Az építtetést II. Miklós három felnövő gyermeke közül az első Kárász I. István (1745-1815) fejeztette be. Édesapjával azon fáradozott, hogy a horgosi kastélyuk minél impozánsabb legyen. A szobák mennyezeteire freskókat festetett, és a ház mellé csodálatos bekerített angolkertet is létesíttetett, melynek a keleti sarkán egy impozáns felvonóhidas bástyát emeltetett, a tetején felhúzott országzászlóval. II. Miklós 1795-re Horgoson egy pompás római katolikus templomot is épít­tetett, szintén barokk stílusban, és mellé plébániát is alapított. Mint kegyura ezen létesítménynek, mindég bőkezűen viseltetett ezen egyházzal. Elhunyta után ezen kegytemplom szentélye alatti családi kriptába helyezték örök nyugalomra, úgymint a többi valamennyi családtagot. Kárász I. István második családja III. Miklós (1781-1840) hétszemélyes táblabíró és királyi udvari tanácsos, a Szent István kereszt tulajdonosa 1809-ben feleségül vette báró Wenckheim I. Franz Xavier német származású, osztrák tá­bornok lányát, Henriettet (1786-1847). III. Miklós a felesége révén szerzett 3600 kataszteri holdas birtokán, Szeghalmon 1810-ben kastélyt emeltetett. Az ek­lektikus stílusú egy emeletes kastélyhoz 6 hold és 382 négyszögöl park tartozott, üvegházzal és csillagvizsgálóval. Középen az épület főbejáratának tetejét négy toszkán oszlop tartotta.(Ezen épület bal szárnya, illetve a kastély kétharmad része 1944. október 7-én egy bombatámadás következtében leégett oly mértékben, hogy azon részét le kellett bontani.) Az örökölt csorvási és csanádapácai birtokokat a Festeticsekkel megosztatlanul közösen kezelték, de az 1848-ban hozott tör­vények alapján 1853-ban felosztásra került. Bár III. Miklóst a hivatala elszólí­totta birtokairól, de nejével, Henriettel gyakran megfordultak a szeghalmi és a horgosi földbirtokaikon és kastélyaikban. III. Miklós édes öccse Kárász Benjámin (1792-1874), becenevén Benő, aki a család egyik legkiemelkedőbb férfiúja volt. A gimnáziumot a szegedi piaristáknál

Next

/
Thumbnails
Contents