A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

BOGOLY József: Ágoston Ars memoriae 1860-1865. Roediger Lajos emlékirata. Makói évek

története a források tükrében című, 2002-ben megjelent kötetben olvashatók. A nyomtatásban megjelent, de mind ez ideig a makói várostörténeti kutatásokban még nem hivatkozott és a helytörténész Tóth Ferenc főszerkesztő által gondozott makói várostörténeti monográfia-sorozat köteteiben sem szereplő Roedigeremlékirat szövegéből csak a makói évekre vonatkozó részt mutatom be, Kónya Ádám szövegközlésének felhasználásával. Roediger Lajos emlékiratának első közzététele Kónya Ádám érdeme, (Acta /Siculica/, 1998-1999. 2. köt. 155-202.). Roediger Lajos emlékirata a történeti Magyarország több régióját érintő művelődéstörténeti forrásértékkel rendelkezik. III. ROEDIGER LAJOS: ÉLETRAJZOM SZÜLETÉSEMTŐL SAVANYODÁSOMIG (Részlet) „(...) Midőn az első 60 drb új típusú hajó elkészült, azokkal atyám is lehajózott Szegedig. Ott már várták a Creditanstalt bécsi küldöttei a hajórajt. Kérdésükre, hogy atyám mily jutalmat óhajt, ő, útközben tapasztalta, hogy milyen békés állás a sótárnokság, sótárnokságot kért. Rögtön meg is kapta a rablógyilkosság útján megürült sótárnokságot Makón. Odaköltözésünk után én és a húgom azonnal megkaptuk a maláriát, mellyel másfél évig kínlódtunk. Az idő folyásával nálam 6 évvel idősebb néném kedves kormánya alatt tanulgatni kezdem a Nagybibliából, K...e- Ke. (Kezdetben teremte Isten...) Ilyenformán aztán könnyen ment megtanulni Tyukodi úrtól az első osztályban az olvasást. Makón egy ideig a vármegyeház szomszédságában laktunk, hol a vármegye kisfiáival megbarátkozva megtekinthettem a vallatókamarát. Ott egy hosszú lánckötélre erősített lánckosárba helyezték bele a vallatott rabot, és a kosarat egy csiga segélyével a magasba húzva intézték hozzá a vallató kérdéseket. Ne feledjük el, akkor volt a „Rózsa Sándor-világ". A vármegyeháza mellől a sóraktár telkén levő házba költöztünk, ott nyílt meg előttem a világ. Lakóházunk telke, egyik oldalon a csanádi püspök rezidenciájának parkjával, másfelől a Comisarius kertjével volt szomszédos, kertünk végénél pedig a püspökség prokurátorának, Farkas ügyvédnek más utcára nyíló telke vonult el. A négy szomszéd család 9 gyermekének a jóságos kertész türelme alapján a rezidencia parkja volt szabad játszótere és egyúttal botanikai iskolája. A parkba pedig a legközvetlenebb utakon, a kerítés tetején jutottunk el. A rezidencia udvarán a darvak, túzokok, pávák, őzek, nyulak elég jó játszótársaknak bizonyultak. De ezen lakásunkból már föl kelletett járni a ref. templom mellett eső elemi iskolába, Szondi bácsi keze alá. A Návay kúria előtt eső park, a nagy piactér, a Krausz Maxiék boltja, az Ér hídja mennyi csínytevésnek volt tanúja. Nem is tudom, hogy jutottam én úgy hirtelenében Szabó, majd Komáromi tanító urak osztályába. Végül a partikulába Szalárdi Molnár úr elébe; de addig sok mindent meg kellet tanulnom, a „Hármas Kis Tükör"-ből, meg aztán otthon. A finánc laktanya szomszédsága, és hogy 2 éjjeli őr is őrizte a sóraktárral együtt házunkat, lehetővé tette, hogy estenden atyám régi honvéd bajtársai,