A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.
Ez az első eset, amikor törvényes rendelkezések szerint a díszes kódexek mellett, kéziratok, levélgyűjtemények, könyvek, nyomtatványok műemlékké válnak. Ez többek között azt jelenti, hogy a magántulajdonában lévő ilyen tárgyak cseréjére és elidegenítésére is van szabályozás. Berkovits ezt hazai szempontból megszívlelendőnek tartja. Dercsényinek az 1942-es Olasz Szemlében megjelent Az olasz művészeti politika című írása. Ez ugyancsak az Olaszországban végrehajtott intézkedésekről és A Szépművészetben, ugyanabban az évben jelent meg Gerevich Tibor: Műemlékeink védelme című írása. 07 Ebből megtudjuk, hogy a Műemlékek Országos Bizottsága 1942. november 25.-december 13. között nagyszabású kiállításban számolt be átszervezése óta (1934. január) végzett munkájáról. 208 A kiállítást az tette időszerűvé, hogy Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter bejelentette az új műemléki törvényjavaslat elkészültét, mely kapcsolatban állt a bizottság több éves munkájának tapasztalataival. A Gerevich vezetése alatt álló bizottság 1934. óta 1568 műemléki ügyet intézett el. A szerző rámutat arra, hogy amíg Európában új műemléki törvények születtek, addig a magyar 1881. évi XXXIX. törvénycikkben foglalt műemléki törvény elavulttá vált. Tevékenységük bemutatása előtt röviden visszatekint a műemlékek közel kétezer éves védelmére. A tanulmány céljának megfelelően ezt ismertetem. Az ókori Rómában szigorú törvényeket hoztak erre vonatkozóan. A római jog a műemlékeket „köz-műnek" (opus publicum) tekintette, amelyért a tulajdonos felelősséggel tartozott. Kemény szankciókat iktatott törvénybe, például a rongálásokat a bűnös kéz levágásával büntette. A kereszténység még fokozottabban óvta műemlékeit, hiszen templomait a vallás gyakorlására emelte, azok díszítése és berendezése a liturgiát és a hívek okulását szolgálta. AIV. században Nagy Konstantin, aki a kereszténységet államvallássá tette, elrendelte a műemlékek összeírását. Ez volt az első műemléki lajstrom. A pápák a művészetnek nemcsak pártfogói, hanem a művészet emlékeinek védelmezői is voltak. X. Leó Raffellót Róma régészeti felügyelőjének nevezte ki. VII. Pius rendeletére államtitkára, Bartolomeo Pacca bíboros 1820-ban készítette el az első nagyszabású műemlékvédelmi törvényt, az ún. Lex Paccát, amely az újabb műemléki kódifikációnak alapja. Magyarországon először Szent László király rendelte el dekrétuma első könyvének 7. és 8. fejezetében a háborús időkben elpusztult, vagy leégett és a régiségük miatt romba dőlt egyházak újjáépítését". Veridicus (Merza Gyula) Magyar műemlékvédelem címmel 1943-ban írt a Magyar Szemlében. 209 Az 1934-ben újjászervezett Műemlékek Országos Bizottságának nyolcévi munkája után megrendezett kiállítással és az új műemléki törvényjavaslattal kapcsolatban értekezik. A Műemlékek Országos Bizottságát az 206 DERCSÉNYI Dezső: Az olasz művészeti politika. • Oiasz Szemle. 1942. július-augusztus I. évf. 4. sz., 511-524. 207 GEREVICH Tibor: Műemlékeink védelme. - Szépművészet. 1942. III. évf., 1-5. 208 Ezen időszak műemlékvédelméről bővebben lásd: BOZÓKI Lajos: Politika és tudomány. A Műemlékek Országos Bizottságának megújulása Gerevich Tibor irányítása alatt (1934-1945). In: A magyar műemlékvédelem korszakai, 171-189. 209 VERIDICUS : Magyar műemlékvédelem. = Magyar Szemle. 1943. XLIV. kötet 1. (185.) sz., 23-28.
