A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

azokat egyházmegyei múzeumokba kellett beküldeni. Végül a rendelet új műtárgyak beszerzését írta elő. 1911-ben került sor a Múzeumi és Könyvtári Értesítőben Forster műemlék védelemmel foglalkozó új törvényjavaslatának közlésére.

107 Ugyanitt mutatta be dr. Zambra Alajos: A Direzione Generale délie Antichità e Belle Arii című cikkében az olasz művészeti igazgatóság központi szervét.

108 Ebből megtudjuk, hogy az Direzione Generale délie Antichità e Belle Arii (a Régiségek és &ép/nűvészetek Főigazgatósága. Központi Vezetősége) az olasz közoktatásügyi minisztérium X. és XI. ügyosztálya volt. A Corrado Ricci vezetése alatt álló intézmény jelentős pénzösszeg felett rendelkezett. Két folyóiratban számolt be működéséről: a „Notizie degli Scavi"-ban és a „Bollettino de'Arte"-ban. A X. ügyosztály két alosztályra oszlott. Az első hatáskörébe tartozott a műemlékek fenntartása; a másodikéba tartoztak a képtárak, a múzeumok, a régiségek ásatása, a régiségi és művészeti tárgyak és a kivitel. A XI. ügyosztály szintén két alosztályra oszlott. Az egyikhez tartoztak a képtárak, múzeumok, régiség-ásatások és a műemlékek személyzete, továbbá a kerületi bizottságok, a műemlékek tiszteletbeli biztosa és a „Régiségek és Szépművészetek Felső Tanácsának" ügyei. A második alosztályhoz tartoztak az akadémiák és a szépművészeti intézetek, a római Calcografia, a modern művészeti csarnok, a művészek otthona, a zenei és drámai intézetek, a zeneművészek otthona és végül a zenei és drámai művészetek állandó bizottsága. Két véleményező szerve volt. Az egyik a Consiglio superiore per le antichità e Belle arti (a Régiségek és Népművészetek Felső Tanácsa) foglakozott az ingó műemlékek védelmével. Ezt az 1907. június 27-i 386. számú, a felső tanácsról, a régiségek és a szépművészetek hivatalairól és közegeiről szóló törvény létesítette. A szerző itt részletesen bemutatja a szervezet felépítésére és működésére vonatkozó törvénypasszusokat. Zambra pár oldallal később részben közli a régiségek és szépművészetek védelméről szóló 1909-ik évi olasz törvény végrehajtási szabályzatát.

109 Ez akkor még az olasz minisztertanács előtt feküdt elfogadás végett. A 192 §-ból álló szabályzat három részre oszlik. Az első („Belső ügykezelés.") a belső igazgatásról, a regime internóról intézkedik, gondoskodik a bármi néven nevezendő jogi személyektől és magánosoktól fenntartott gyűjteményekben őrzött dolgok fenntartásáról és ez utóbbiak a közönséggel való viszonyáról. Szabályozza továbbá az ásatásokat, a véletlen fölfedezéseket és az ezekkel összefüggésben lévő állapotokat. A második rész („A külföldre való kivitelről.") a kivitel kérdésével foglalkozik, míg a harmadik („Pénzügyi intézkedések.") pénzügyi rendelkezéseket tartalmaz. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a törvény végrehajtásához megfelelő személyzet és pénzösszeg szükséges, ami ugyancsak rendelkezésre áll Olaszországban. A műtárgyak további csempészetét azonban teljesen megakadályozni nem lehet. Zambra fontos, előremutató észrevételt tesz: „Annak a kisebb mérvű, de sokszor igen káros csempészetnek akkor lehetne némileg útját vágni (s ennek nem kevés 107 Törvényjavaslat az ingó műemlékek védelméről. - Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 1911. V. évf. 46-49. 108 Dr. ZAMBRA Alajos: A Direzione Generale délie Antichità e Belle Arti. = I. m. 50-52. 109 Dr. ZAMBRA Alajos: A régiségek és szépművészetek védelméről szóló 19094k évi olasz törvény végrehajtási szabályzata. = I. m. 266-286.