A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

híve van), ha nemcsak a külföldről Olaszországba érkező utazó közönségnek, hanem megfordítva azoknak a podgyászát is vizsgálat alá venné ebből a szempontból az olasz vámhatóság, akik Olaszországból külföldre utaznak; vagy ha erre vonatkozólag Európa államai egymás között külön egyezséget kötnének."

110 A végrehajtási szabályzat befejező részének közlése az 1912-es számban, közvetlenül Forster törvényjavaslata után történik.

111 Báró Forster Gyula említett törvényjavaslatát 1912-ben adták közre ugyancsak a Múzeumi és Könyvtári Értesítőben. Wlassics Gyula, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának elnöke terjesztette be a jogszabályt a közérdekű ingó emlékek védelméről.

112 Négy fejezetből és 33 §-ból áll, melyek a következők: 1.) „A közérdekű ingó emlékek és a fenntartásuk végett szükséges tulajdoni korlátozások." 2.) „Ásatások. Véletlenül talált emlékek. Meteoritok." 3.) „Büntető rendelkezések." 4.) „Vegyes rendelkezések." Meghatározta a törvény hatálya alá eső ingó műemlékek fogalmát és körét, azokat a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alá helyezte. Intézkedett az ingó műtárgyak jegyzékbevételről, végrehajtásához előírta a szükséges szervet és annak feladatát. Rendelkezett a tulajdonosok jogairól és kötelességeiről, és az állami ásatásokról. Ismertette a törvény be nem betartásának következményeit. A vegyes rendelkezésekben pedig, a végrehajtáshoz kapcsolódó feladatokról írt részletesebben. •I 1 Q Az új francia műemléki törvényről 1914-ben jelent meg ismertető. Ebben tájékoztatást kap az olvasó az első műemléki törvényről, melyet 1899-ben, Görögországban alkották meg. Ennek alapgondolata az volt, hogy az ország területén talált minden műemlék a nemzeti vagyon része és a polgárok közös tulajdona. Intézkedett az ásatások során előkerült műtárgyakról, és a műtárgykivitelről is. Olaszországban, 1909-ben készült erről törvény az ún. lex-Rosadit. Magyarországon kevéssel később báró Forster Gyula dolgozott ki törvényjavaslatot a műemlékek védelmére, de az a kedvezőtlen pénzügyi viszonyok miatt nem emelkedett törvényerőre. Franciaországban a nagy forradalom által okozott pusztítások tették szükségessé a műemléki intézkedéseket. Guizot miniszter a francia történelem okmányainak kiadására, a régészeti és művészeti emlékek leltározására 1834-ben bizottságot nevezett ki. 1837-ben alakították meg a Történeti Emlékek Bizottságát (Comission des monuments historiques), melynek feladatául a műemlékek osztályozását tűzték ki. A műemlékek védelméről csak 1887-ben alkottak törvényt. A szerző itt a legújabb francia műemléki törvény rövid ismertetését adja. Érdekességként a következőt emeli ki: „Az állam köteles bizonyos esetekben kártalanítani a tulajdonost a birtokában lévő műemlék leltárba való fölvételének puszta tényéért, mert a fölvétel — a törvény fölfogása szerint — a tulajdonos részéről függést, szolgaságot jelent."

114 A törvény némely szakaszát vi110 I. m. 268. 111 Dr. ZAMBRA Alajos: A régiségek és szénművészetek védelméről szóló 1909-ik évi olasz törvény végrehajtási szabályzata. = Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 1912. VI. évf., 42-65. 112 Az ingó műemlékek. (Báró Forster Gyula törvényjavaslata a közérdekű ingó emlékek védelméről.) = I. m. 38-41. 113 N. n.: Az új franczia műemlékvédelmi törvény. = Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 1914. VIII. évf., 224-225. 114 I. m. 225.