A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

mit előadtunk a régiségek jogvédelméről, azonban a gyakorlati életben megoldása, mind a tudomány, mind a művészetek s a műrégészet terén örvendetes eredményt hoz létre s hazánk culturalis restitutióját is megvédi azon váddal szemben, hogy nálunk a talált régiségek csak oly tárgyak, melyeket mindenki piaczra dobhat, ellenőrzés nélkül elvihet, büntetlenül elpusztíthat."

95 A Jövendőben megjelent Műtárgyaink veszedelme című írásban a szerző két korabeli, nagy visszhangot kiváltó esettel — a Bubies- és az Eszterházy-gyűjtemények egyes darabjaínak elkallódásával — kapcsolatban az ingó műemlékek védelmét a hozzáférhetővé tételben (nyilvános ellenőrzés) és a megfelelő katalogizálásban állapítja meg. Az Archaeológiai Értesítőben 1907-ben ismertették báró Forster Gyula könyvét. (Lásd fent.)

97 A szerző a könyv megjelenése feletti öröme mellett, keserűségének is hangot ad: „A törvényhozás néha épen a műemlékek pusztulását vonta maga után; úgy hogy törvényt nemcsak az általános pusztítás meggátlására, hanem épen a műemlékek őrzői ellen is kellett hozni. A törvényhozás általában mindenütt a «kincs» fogalmából indult ki. A tulajdonjog kérdése eleinte minden nép törvényhozásában csak a «kincs» és nem a tudományos érdekű műtárgyakra vonatkozik. Világos, hogy az állam és a lelőhely tulajdonosa a maguk igényeinek, vagy mondjuk: jogaiknak előtérbe tolásával mindig született ellenségei voltak a találónak. Ez utóbbi tehát mindig a kincs elrejtésére és így a tudomány elől való elvonásán fáradozott, s fájdalom, fáradozik ma is. Mert a legfőbb princípium, hogy a törvényhozás csakis a tudomány és a művészetérdekeit védje: máig sem az egyedüli vezető gondolat; vagy legalább még legalább egy törvényhozásnak sem sikerült ezt a legfőbb princípiumot érvényre juttatni. Az ingó és az ingatlan műemlékek védelmének gyökeres keresztülvitelét pedig akadályozza a) az állam pénzügyi korlátoltsága, b) a magánjognak mindenek fölötti, elvitázhatatlan uralma."

98 Ezt tekinti a fő problémának és a könyv feladata, benne a törvényjavaslattal ennek megoldása. Véleménye szerint a műemlékvédelem terén a legtöbbet a társadalom tehet. A törvényhozásnál is fontosabb kérdés tehát, hogy milyen társadalmi és kormányintézkedésekkel lehetne tenni a közvélemény átformálására. Megoldás lehet az európai műemlékvédelem megismerése, a Műemlékek Országos Bizottságának ésszerű átszervezése, a társadalom és a műemlék tulajdonosok minél nagyobb körének bevonása a közös munkába. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszternek az egyházi műemlékek védelme tárgyában kiadott, és a római és görög katolikus egyházi főméltóságokhoz megküldött, 1907. július 15-i 110426. számú körrendeletét ugyanabban az 95 1. m. 213. 96 N. n.: Műtárgyaink veszedelme. = Jövendő. 1906. április IV. évf., 17-18. 1928-ra már a művészeti gyűjteményeket, mind a köz-, mind a magángyűjteményeket bemutató hozzáértő szakemberek által szerkesztett művészeti kalauzok hiányát kifogásolják, ellentétben például Béccsel vagy Párizzsal, mellyel azok felértékelődhetnének. Lásd: FARKAS Zoltán: Magyarország művészeti gyűjteményei. = Budapesti tízemle 1928. 211. kötet, 310-313. 97 e. r.: Báró FORSTER Gyula: A Műemlékek védelme a Magyar és a Külföldi Törvényhozásban. = Archaeológiai Értesítő. 1907. Új évfolyam XXVII. kötet, 85-91. 98 I. m. 86.