A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

évben ismertették a Múzeumi es Könyvtári Értesítőben. Részlet a körrendeletből: „Minthogy egyelőre nem remélhető, hogy az ingó műemlékek ügyében tervezett törvény rövid idő alatt létrejöjjön, e feladatok teljesítésében az egyházak közreműködése az, mely a sikeres munkálkodás biztosítékául szolgálhat. Tisztelettel fölkérem ennélfogva a főtisztelendő főhatóságot, hogy a főhatósága alatt álló papságnak méltóztassék a birtokukban levő és gondozásukra bízott műtárgyak szorgos megőrzését és fenntartását lelkére kötni, szigorú felelősség mellett eltiltva őket azok eladásától, vagy elcserélésétői."

100 A miniszter utasításba adta, hogy a papság birtokában található műtárgyakról szakértők által törzskönyvet készítsenek. Külföldi példát hozott fel, ahol egyházmegyei múzeumok létesültek az egyházakban található régi művészeti értékek megőrzése céljából. Javasolta, hogy az egyházi kincstárakat nyissák meg a művelt közönség számára, továbbá azokról adjanak ki szakszerű katalógusokat. Apponyi elsődleges szempontnak tartja a templomok díszítésére szolgáló műtárgyaknál a minőséget, illetve a régi műtárgyak eredeti helyükről való eltávolításának a megakadályozását. Az egyházak könyvtárainak rendbetételét is előirányozza. A közreműködésben rendelkezésre bocsátja a Műemlékek Országos Bizottságát, az Országos Képzőművészetek Tanácsát, és a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségét. Az ingó műemlékek védelme és a templomfosztogatások című cikk pár oldallal arrébb, a miniszter fent említett körrendeletével, illetve a franciaországi templomfosztogatások perével foglalkozik.

101 A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy külföldi kereskedők ügynökei járják az országot és egyes magánosoktól, de sokszor templomokból származó értékes műtárgyakat vásárolnak fel, vagy cserélnek el. Ily módon számos ingó műtárgy kerül külföldre, ami a magyar tudománynak pótolhatatlan veszteséget jelent. A Franciaországban történt események is, ahol erre szövetkezett rablóbanda működött, melyről a szerző részletesebben ír, indokolják a hazai egyházi műkincsek fokozottabb védelmét. Az elrabolt műkincsek egy régiségkereskedő közreműködésével Párizsból Londonba kerültek. A műkincsekben gazdag francia terület körülbelül ötvenezer templomának őrzése nem volt megfelelő, mert sem az államnak, sem a katolikus egyháznak nem volt meg ehhez a kellő anyagi fedezete. A műkincsek tulajdonosa jogi szempontból az állam volt, mely azt „gyakorlatra" adta ki az egyháznak. A minisztérium ugyan tervbe vette az ingóságoknak a département múzeumokban való elhelyezését és megőrzését, azonban ez ellen a közvélemény tiltakozott. A múzeumok túlzsúfoltak voltak, azokat egyébként is bővíteni kellett volna, melyre, ahogyan az őrzésükre sem, nem volt pénz. A művészeti emlékek leltározása Ausztriában című 1909-ben megjelent ismertetőből megtudjuk, hogy a művészeti emlékek leltározása során két típust különböztettek meg.

1(2 Az egyszerű adminisztratív inventáriumokat, melyeket az állam 99 Egyházi ingó műemlékeink védelme. {Gróf Apponyi Albert 1907. július 154, 110426. sz. körrendelete.) = Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 1907. I. évf. 119-120. 100 I. m. 119. 101 N. n.: Az ingó műemlékek védelme és a templomfosztogatások. - 1. m. 220-222. 102 Geh: A művészeti emlékek leltározása Ausztriában. = Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 1909. III. évf., 165-167.