A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

megállapítása, hogy Magyarországon a „régiségérték" hívei kevesen vannak, sőt többen, akik egyáltalán nem gondolkodnak a kérdést illetően, és közömbösen megengedik a műemlékek pusztítását. Divald Kornél Művészeti emlékeink veszedelme címmel ugyanabban az évben írt cikket a Művészetben.

40 Meglátása szerint, a monumentális emlékek védelmét a Műemlékek Országos Bizottsága ellátja, de „Művészetünk kisebb emlékei azonban, a festmények, szobrok, ötvösmunkák, nálunk még ma sem részesülnek kellő védelemben. A külföldi műkereskedők ügynökei még ma is zavartalanul kalózkodnak oly helyeken, amelyeket a török dúlás s másnemű veszedelem ingó művészeti emlékeitől meg nem fosztott."

41 Emellett a hozzá nem értés, a megfelelő restaurálás hiánya okozza a legnagyobb pusztítást a műemlékekben. A szerző a szepességi terület templomait és az azokban található ingó műemlékeket (szárnyas oltárokat, tömjénfüstölőket, kelyheket, miseruhákat) hozza fel példaként. Ezek egy része használaton kívül a templomok lomtáraiban hever, más része pedig a nem megfelelő restaurálás hiányában megy tönkre. Divald megoldásként a következőt javasolja: „Csak a kontár restaurálás megakadályozásának a módjáról szólok még, amely szerintem nem lehet más, mintha a műemlékek országos bizottsága, építészeti emlékeink most folyó lajstromozásával kapcsolatban, ezek ingó műtárgyainak az összeírásáról is gondoskodik s a kisebb emlékeket a monumentálisakhoz hasonlóan védelmébe fogadja."

42 1904-ben jelent meg ugyanott Myskovszky Ernő: Felvidéki műemlékeink sorsa című írása.

43 Ebben a szerző, Divald fenti cikkéhez kapcsolódva számos adatot sorol fel a nem megfelelő műemlékvédelem következtében történt Felvidéki építészeti és egyéb emlékek pusztulásáról. A műemlékeket három csoportra osztva vizsgálja. Ezek a nyom nélkül elveszettek, a művészietlen-, helytelen újítás által eredeti jellegüktől megfosztott alkotások, és olyan műemlékek, amelyek pusztulófélben vannak és még megmenthetők. A Művészeti Krónikában ugyanakkor jelent meg A műtárgyak kivitelének tilalma című cikk.

44 A szerző megállapítása, hogy a műtárgykivitelt tütó irányzat lassanként minden országban követőt talál. Indoklásként erre a következőt fogalmazza meg: „A művészetnek abban van a megtiszteltetése, hogyha a haszonhajtó és pénzt érő portékával egy rangra becsülik s az első helyre teszik azok között."

45 Véleménye szerint a művészet nem csupán „élvezet és luxus", hanem „nemzetfenntartó és kenyéradó erő", ezért: „...A műtárgyak kivitelének meggátlásában a nemzeti kultúrának is haszna van, amelynek a kincseit így nem sajátítják ki a dúsgazdag idegenek, hanem ott marad a közönség szeme előtt, s hasznuk van a művészeknek is, mert munkáik az ő közelükben és a közönség szeme előtt maradnak."

46 Bemutatja, hogy az országok különbözőképpen vetnek gátat a műkincsek kivándorlásának: amíg Itáliában törvénnyel, addig Angliában olyan társasággal, amely hazája számára meg40 DIVALD Kornél: Művészeti emlékeink veszedelme. - Művészet. 1903. II. évf., 413-418. 41 I. m. 413. 42 I. m. 417. 43 MYSKOVSZKY Ernő: Felvidéki műemlékeink sorsa. - Művészet. 1904. III. évf. 178-182. 44 N. n.: A műtárgyak kivitelének tilalma. = Művészeti Krónika. 1904. február 15. I. évf. 2. sz. 6. 45 Uo. 46 Uo.