A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.
szerzi a jelentősebb müveket. Ez a National Art Collections Fund volt, az élén Alma Tadema és William Armstrong állt. Báró Forster Gyula: A műemlékek védelme a magyar és a külföldi törvényhozásban című nagy jelentőségő összefoglaló kötete 1906 ban jelent meg. 41 A bevezetőből megtudjuk, hogy 1881. április 30-án a főrendiházban tárgyalásra került Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszternek az ingatlan műemlékekre vonatkozó törvényjavaslata. Ez alkalomból Ipolyi Arnold besztercebányai megyéspüspök módosítást nyújtott be, hogy a törvény ne csak az ingatlanok, hanem az ingó műemlékek megőrzéséről is gondoskodjék. Trefort akkor feleslegesnek tartotta a szöveg módosítását, azonban az igazságügyi miniszter felé átiratot intézett egy, az ingó műemlékekre vonatkozó törvényjavaslat kidolgozása tárgyában, és ezért megfelelő szakemberekből egy bizottság felállítását látta szükségesnek. A miniszternek a törvényjavaslat előkészítésére vonatkozó intézkedése szolgáltatott alkalmat Forster könyvének megírására. Célja az akkor érvényes törvények és rendeletek, és az ezeken alapuló törvényes gyakorlat, továbbá a külföldi törvényhozások idevágó intézkedésinek ismertetése volt. A bizottság végül a viszonyok változása következtében egyszer sem ült össze. A Műemlékek Országos Bizottsága is kiterjesztette a figyelmét az ingó műemlékek ügyére és 1882. december 26 án kérte a minisztert a bizottság új összehívására. Később, 1898. december 17-én a Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelősége kérte fel a bárót a törvényjavaslat kidolgozására. Forster 1899 decemberére a további tárgyalások alapjaként egy rövid törvényjavaslatot dolgozott ki, ebben már felvetette a történelmi és művészeti szempontból jelentős tárgyaknak az országban maradását, tehát a kivitel kérdését is, melyet ugyancsak a miniszter feladatává tesz. Itt már nemcsak múzeumi tárgyakról, hanem az állami hatóságok, megyék, egyházak és más közintézetek birtokában lévőkről is szó van. Forster az ásatások során elő került leletek ügyének rendezésére is javaslatot tesz, könyvében ismerteti az eddigi hazai gyakorlatot. A szerző hangsúlyozza: „Ha a törvénykezési utat választjuk, nagyon óvatosan kell eljárni, hogy megtaláljuk azt a középutat, melyen a magántulajdont tiszteletben tartjuk és a tudomány érdekeit, mely a rendezés egyedüli czélját képezi, lehetőleg megvédelmezzük. A törvény hozatala magában véve még nem biztosítéka a sikernek. Mutatja ezt rokon téren, az ingatlan műemlékek védelmének terén az a tapasztalat, hogy a törvény hatálya alatt mi sem történt, mit a törvény nélkül is ne lehetett volna elérni." Ennek megfelelően igyekezett olyan törvényjavaslatot létrehozni, amely az ellentétes érdekek kiegyenlítésére törekszik, és olyan kereteket állapít meg, mely a magántulajdont és a tudomány érdekét egyaránt biztosítja. Itt ismerteti első törvényjavaslatát az ország területén talált műkincsek, régiségek és egyéb tudományos becsű leletek védelméről. 49 Forster a korrektség jegyében közli dr. Sőtér Ágost, a mosonmegyei régészeti egylet elnökének észrevételeit első javaslatával kapcsolatban, 50 47 Báró FORSTER Gyula: A műemlékek védelme a magyar és a külföldi törvénylwzásban. Hornyánszky V. Cs. és Kir. Udvari Könyvnyomdája, Bp., 1906. 48 I. m. Bevezető XLX. 49 I. m. Bevezető XXI-XXIII. 50 I. m. Bevezető XX1I1-XXIV.
