A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

lékvédelemmel kapcsolatos külföldi törvényhozást: Olaszország, Franciaország, Svédország, Poroszország, Belgium, Anglia és Ausztria ismerteti. 1902. március l-jén jelent meg Szivák Imre: Műkincsek jogvédelme című írása a Magyar Közéletben.

35 A szerző cikkét így kezdi: „A szép kultusza s a múlt dicsőség emlékei éppen kis nemzeteknél a nemzetvagyon pótolhatatlan alkatrészét képviselik: bennük él a hazát alkotott s fenntartott elődök szelleme, ami beragyogja a borús jelent is, fényt ad a jövőre s más földi javakkal nem pótolható."

36 Magyarország történelme folyamán sokat vesztett műkincsekben, Szivák ennek további megakadályozására törvények alkotását sürgeti. Követendő példaként az olaszországi műemlékvédelmi törvényt (Lex Pacca) hozza fel, sőt a törvény szövegének fordítását mellékletként csatolja a közvélemény számára!

37 A Független Magyarországban 1902. április 4-én jelent meg Műkincsek kivándorlása címmel cikk, amely az ingó műemlékek számának csökkenésére hívja fel a figyelmet. Ebből megtudjuk, hogy számos műkincs a nemesi családok elszegényedése következében eladásra került, majd régiség kereskedők útján elhagyta az országot és bécsi, müncheni, frankfurti, londoni és brüsszeli raktárakban kötött ki. A cikk írója ennek megakadályozására az olaszországi törvényhez hasonló törvény létrehozását sürgeti Magyarországon is. Véleménye szerint a magánosok tulajdonában levő műkincsek összeírása (a közintézmények gyűjteményeiről ekkor már készült kimutatás), alapja lenne egy olyan törvényes intézkedésnek, amellyel a műtárgyak kivitelét szabályoznák. Az olasz példát hozza fel, ahol ez megtörtént, így a nemzeti műkincsek országból történő kivitelét megakadályozták. A szerző hangsúlyozza, hogy a minisztérium tervének megvalósítása elsőrangú nemzeti érdek. Alois Riegl: Der moderne Denkmalkultus, sein Wesen und seine Entstehung című művét 1903-ban ismertették az Archaeológiai Értesítőben.

39 A szerző ebben Riegl dolgozata alapján a műemlékek gondozásával kapcsolatos elvi álláspontok nyugaton végbement változásáról számol be. Riegl az emlékek meghatározásakor különbséget tesz a „szándékolt emlékek" (emberi kéz által határozott szándékkal alkotott) és a „történeti emlékek" (általánosabb) között. Rámutat arra, hogy a történeti emlékek fogalma kiszélesedett, tekintet nélkül az emlék történeti fontosságára, önmagát a „régiségi értéket" becsülték meg. Az idők során a fenti felfogások egymásután és egymásból fejlődtek, és meghatározták a műemlékvédelem szempontjait. A legtöbb emléknek emellett van „jelenbeli értéke" (Gegenwartswerth) is, ami lehet „gyakorlati" vagy „művészi". Megítélésük nem könnyű. A szerző a művészi értéket „viszonylagos műértéknek" nevezi. Ezzel szemben a külső vagy „elemi értéket" az emlék teljességében látja. Riegl szerint, a tömegek az elemi műértéket, a műveltek a viszonylagos értéket becsülik meg. A „viszonylagos művészeti" érték könnyebben egyeztethető össze a régiségi értékkel. A műemlékek kezelésérc nézve ezen általános elvek mentén folyik a küzdelem. A szerző 35 SZIVÁK Imre: Műkincsek jogvédelme. = Magyar Közélet. 1902. 1. évf. I. kötet, 5-7. 36 1. m. 5. 37 Törvény a műemlékek ásatása és megőrzése tárgyában. Szabályzat az egyházi állam legációiban és delegációiban szervezett szépművészeti kisegítő bizottságok számára. = I. m. Melléklet 3-16. 38 N. n.: Műkincsek kivándorlása. = Független Magyarország. 1902. I. évf. 20. sz., 5-6. 39 H: RIEGL, Alois: Der moderne Denkmalkultus, sein Wesen und seine Entstehung. = Archaeológiai Értesítő. 1903. Új folyam XXIII. kötet 417-420.