A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

VlNCZE Gábor: „A rendőrségi és népbírósági eljárások... egyre több lelkészi személyre terjednek ki". Egyházi személyek elleni hatósági eljárások a Békés-Bánáti Református Egyházmegyében (1945-1948)

Például még 1945 elején a gyomai nemzeti bizottság határozatikig követelte a Református Nőszövetség azonnali hatállyal történő megszüntetését azzal az indoklással, hogy „...a Magyar Kommunista [Párt] és [a] Szociáldemokrata Párt javaslata alapján meg kell szüntetni minden külön alapon induló szervezkedést".

4 Erről Katona Gyula

5 gyomai lelkipásztor február 7-én értesítette Révész Imre püspököt, aki ezügyben rögtön írt Erdei Ferencnek. Erre a papíron parasztpárti, valójában „kriptokommunista" belügyminiszter átiratban utasította Szobek András Békés megyei kommunista főispánt, hogy hívja fel a gyomai nemzeti bizottság figyelmét arra, miszerint a nőszövetség törvényesen működhet. Hasonló beavatkozási kísérletnek lehetünk tanúi Szentesen is. Ott 1945 májusában a helyi nemzeti bizottság határozatban szólított fel arra, hogy az egyházi tanácsok, hitközségi vezetőségek, presbitériumok „a demokratikus szellemnek megfelelően átalakuljanak".

6 Ezt természetesen az összes érintett felekezet visszautasította. A „baloldali erők" ebbe nem nyugodtak bele, mert ezután meg Böszörményi Jenő

7 lelkipásztort akarták eltávolíttatni a városból, de Révész Imre püspök határozottan kiállt mellette. (Végül csak 1952-ben sikerült „megszabadulni" a lelkésztől.) Révész Imrének nemcsak az egyházi ügyekbe történő beavatkozás okozott fejfájást, hanem lelkészeinek rendőrségi zaklatása is. A letartóztatások olyan nagy számban fordultak elő, hogy még február 6-án levéllel fordult ezügyben Erdei Ferenchez, és arra kérte, hogy legalább kapjon tájékoztatást arról, mi volt az oka az illető lelkész vagy egyházi tisztviselő lefogásának. Ugyanitt hozta fel Leél-Ossy Árpád

8 esetét, akit még az előző hónapban tartóztatott le a debreceni politikai rendőrség. Leszögezte, bár a sarkadi lelkipásztor kormánypárti színekben volt tagja az országgyűlésnek, de sohasem volt „a jobboldali szélsőség" híve. A közbenjárás ellenére október végéig internálva volt, mígnem a gyulai népbíróság felmentette.

10 Harsányi Pál

11 nem volt ilyen szerencsés. A békés-bánáti esperes (aki 1944. október 6-án, az orosz megszállás előtt pár órával menekült el a városból) korábban a Felsőház tagja volt. 1945 júniusában emiatt a gyulai néptörvényszék 4 TtREL, a Püspöki Hivatal igazgatási iratai, I. 1. c fond, 65. d. 231/1945. sz. 5 Katona Gyula (Karcag, 1915-1980) 1938-46 vége között (kisebb megszakításokkal) gyomai segédlelkész volt, 1948-tól Gyulán kórházi lelkipásztor, 1949-52 között ugyanott hitoktató lelkész, majd segédlelkész, 1974-től nyugdíjazásáig Gyulaváriban szolgált parókus lelkészként. 6 TtREL, I. 29. e fond, 12. d., sz. n., a Békés-bánáti Református Egyházmegye 1945. június 11-i gyűlésének jegyzőkönyve. 7 Böszörményi Jenő (Szentes, 1882-1955) 1903 és 1913 között Budapesten volt segédlelkész, előbb a Kálvin téri, majd a kőbányai gyülekezetnél. 1913-ban haza hívták lelkipásztornak Szentesre, 1953-as nyugdíjazásáig ott szolgált. 8 Leél-Óssy Árpád (Kismarja, 1896-?) 1919-21 közt békési segédlelkész volt, majd 1925-ig kismarjai, 1932-ig berekböszörményi, majd ettől kezdve nyugdíjba vonulásáig, 1953-ig sarkadi parókus lelkészként szolgált. 9 TtREL, 1. 1. c fond, 465. d., 165/1945. sz. 10 Népbírósági iratai nem maradtak fenn sem a gyulai, sem a szegedi levéltárban. 11 Harsányi Pál (Túrkeve, 1881-195?). Nyugati tanulmányutak után 1905-ben Olcsvaapátiban választották meg lelkipásztornak, 1907 és 1930 között Gyomán parókus lelkész volt, majd Gyulán szolgált. 192i-ben választották meg esperesnek, 1938-ban pedig tagja lett a Felsőháznak. Széleskörű közéleti és publicisztikai-irodalmi tevékenységet fejtett ki. 66 évesen 1947. szeptember 30-án vonult nyugdíjba.