A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ORBÁN Imre: A házassági hirdetések alóli fölmentések Kiszomboron a polgári anyakönyvezés bevezetésétől a kommunista diktatúráig

van lehetőség. (IV. függelék 4.) A közösség története szempontjából különösen érdekesek azok a dokumentumok, melyek még a harcteret is megnevezik, ahová a vőlegénynek vissza keü térnie.

123 A pártában maradástól való félelem rányomta a bélyegét az eladósorban lévő lányok jórészének a viselkedésére. Meg is jegyezte róluk Árpás plébános, hogy visszataszító az a versengés, ami egy-egy szabadságolt katonáért folyik. A lányok „rosszabbak a fiúknál" — írta. „A cifrálkodás, az öltözésben való páváskodás ennyire még soltasem kapott lábra községünkben. A szülők tehetetlenek velük szemben. Az öreg asszonyok megkértek, hogy a szószékről korholjam a fehérnépet. Szívesen teljesítettem kívánságukat, és úgy jártam, hogy otthagytak s kimentek a templomból, sőt az egyik leányzó még... levéllel is megkeresett. A lány most mind férjhez akar menni. Szinte érzik, hogy a háború következtében sokan pártában fognak maradni. Szinte visszataszító az a versengés, midőn a szabadságolt hazajövő katonára 10-en 20-an is kivetik hálójukat, hogy fejüket bekösse. Ez is egy beteges elfajulása a háborúnak" A háború szomorú következményeként egyre inkább előfordultak a hadiözvegyek újraházasodásával kapcsolatos fölmentési kérelmek.

125 Figyelemre méltó viszont a házasságkötések háború alatti csökkenését ellensúlyozó 1919-es év. Ekkor 1.51 frigyet áldottak meg. A háború befejezését követő új hangulati, érzelmi környezetben, idegen — előbb francia majd szerb — megszállás alatt, talán éppen a zavaros és tragikus korra adott közösségi válaszként ezek mindegyike az előírások pontos betartásával, szabályos, háromszori hirdetés mellett született. Trianont követően, mivel a püspöki székhellyel, Temesvárral az idegen megszállás és az ország földarabolása miatt nehézkes volt a kapcsolattartás, a fölmentéseket Bezdán József makói apátplébános, püspöki helynök adta meg 1923-ig.

126 123 PL Odessza. Ek.1.1918.35. 124 Más volt a plébános véleménye a háború szörnyű poklából visszatért katonákról. így írt róluk: A felnőttek között meg kell említeni meg a harctérről szabadságra hazabocsátott katonákat is. Amidőn a bevonuláskor útra bocsátottuk őket, aggódva gondoltunk a jövőre, hogy milyen káros hatással lesz rájuk a háború. Megkeményedett szívvel, eldurvult lélekkel, a vallásosságból kivetköződve jönnek ezek majd haza, akik itthon veszélyeztetni fogják még a közrendet is. En őszintén mondhatom, hogy ebben a feltevésemben a legkellemesebben csalódtam. Szabadságolt híveim el nem mulasztják, hogy vasárvagy ünnepnapon el ne jöjjenek a templomba hálát adni az Istennek, hogy még egyszer hazasegítette őket. A fiatalja közül annyian vállalkoztak szentmisénél ministrálásra, hogy néha alig fértek el a szentélyben. Újabbi bevonulásuk előtt sokan gyóntak, áldoztak. El nem mulasztották, hogy lelkipásztoruktól el ne búcsúzzanak. Engem igazán meghatott. Nem hogy csökkent volna bennük az istenfélelem és vallásosság, hanem inkább gyarapodott. 125 Az esketettek anyakönyvében ilyen bejegyzések olvashatók: Orosz fogságban halt el. Elhalt a harctéren. A férj meghalt orosz fogságban. Holttá nyilvánították. Kiszombor VII. Esketettek anyakönyve 1901-1948. bejegyzései. 126 Glattfelder Gyula csanádi püspök (1911-1943) 1923. március 25-én kénytelen volt elhagyni Temesvárt, és Szegedre költözött. A püspöki hivatal ettől fogva Szegeden működött. Az engedélyeket ezután ismét a püspök írta alá.