A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ORBÁN Imre: A házassági hirdetések alóli fölmentések Kiszomboron a polgári anyakönyvezés bevezetésétől a kommunista diktatúráig

Menekültek A trianoni tragédia utáni évtizedekben az elszakított területekről sokan Magyarországra költöztek vagy menekültek. Esetükben nehézkesebb volt még polgári tekintetben is igazolni, hogy szabad állapotúak, ezért míg a házasságkötési engedélyt megszerezték, akár több hónap is eltelhetett. Ilyen menekültek házasságkötésére a kiszombori plébánián is sor került. A már említett 1929-es esetnek volt menekültügyi vonatkozása. A felek 1928 nyarán eljegyezték egymást, de nem tudtak házasságra lépni, mert „a megszállta területekről költözvén ide a vőlegény, nem kelhettek egybe polgárilag", bár köztük semmiféle akadály nem forgott fönn. Miután a misztérium „hosszú utánjárással" a polgári házasságkötéshez az engedélyt megadta, egyházüag is törvényesíteni akarták kapcsolatuk, az előző érvényességének lejárta után, érthető módon, az újabb hirdetések alól fölmentést kértek és kaptak.

127 A II. világháború idején, 1943-ban egy jegyespár menekült Temesvárról Kiszomborra. Egy 30 éves férfi és 19 éves menyasszonya, miután megérkeztek, azonnal egybe akartak kelni. Külföldi állampolgárokként csak nagy utánjárásra kaptak házassági engedélyt. Miután az alispáni fölmentés megérkezett, már másnap tervezték megkötni a polgári házasságot. Egyházüag is törvényesíteni akarták kapcsolatukat, a hirdetésekre azonban nem kerülhetett sor. A fölmentést távirati úton kapták meg.

128 1943-ból ismerünk egy másik menekültügyet. Egy 23 éves nőtlen, katolikus fiatalember román területekről menekült Magyarországra. A Rónay kastélyban kapott munkát, mint urasági inas. Itt megismerkedett egy helyi 21 éves hajadonnal, akivel házasságot kívánt kötni. Ugyan a férfi később Szegeden kapott munkát, de mégis Kiszomboron akartak egybe kelni. Az ő esetében is hónapokba került, míg megkapta a nősülési engedélyt, akkor viszont már „sürgősen" szerette volna megkötni a házasságot „mert nincs senkije."

129 Hirdetésekre itt sem volt idő. (IV. függelék 15.) Ehhez hasonlóan 1945-ben egy 23 éves fiatalember és egy 20 éves hajadon kívánt Kiszomboron egyházüag is házasságot kötni. „Mindketten a megszállt területekről valók." Miután hosszabb idő elteltével lehetőségük nyílt rá, azonnal polgári frigyre léptek, de az egyházi házasságot is kérték. Elutasítás esetén fönnállt a veszély, hogy megelégszenek pusztán a polgári kötéssel, A hirdetések alóli díjtalan fölmentésüket javasolta a plébános.

130 127 Ek.1.1929.43. 128 Ek.I.1943.18. 129 Ek.I.1943.17. 130 Ek.1.1945.23.