A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ORBÁN Imre: A házassági hirdetések alóli fölmentések Kiszomboron a polgári anyakönyvezés bevezetésétől a kommunista diktatúráig

család mindkettő, ebben a rendkívüli helyzetben csupán polgári házassággal is megelégednének,'®

3 és valószínűleg a rokonság sem fog még egyszer összejönni a polgári házasságkötés után.

94 Ez általában is nehézkes lett volna a távolság és a mezei munkák, 1947 után a kommunista állam egyházellenes magatartása miatt. De ha mégis, ekkor is a templomi esemény kevésbé lett volna ünnepélyes, nem kapcsolódtak volna hozzá a helyi szokások, az ifjú párnak a házhoz kísérése és a lakodalom. Az egész azt a látszatot kelthette volna, hogy az egyházi esküvő a polgári kötésnél kevésbé jelentős. Az egyház döntési kényszerbe került: vagy elfogadja, hogy hívei közül többen polgárilag akkor is megkötik a házasságokat, ha azt nem követheti ugyanazon a napon az egyházi esküvő, és ezzel „kockáztatja" annak későbbi egyházi törvényesítését, vagy lemond a háromszori hirdetésről, az alól fölmentést ad, és a polgári esküvő napján, a polgári esküvőt követően megtartják az egyházi szertartást is. Kiszomboron, ha akadály nem volt, a plébános hirdetés alóli fölmentés nélkül is összeadta a jegyeseket. Eljárását a püspökség utólag mindannyiszor helyben hagyta. A hirdetések alóli fölmentés, tudjuk, az egyházi „a törvényen sebet üt",

90 de a törvénytelen együttélések elkerülése végett mégis inkább ezt választották. Egyébként úgy tűnik, a kiszombori plébániának a törvénytelen együttélések kapcsán némileg túlzott volt a félelme, hisz a falu társadalma nem fogadta el könnyen egy lehetséges egyházi házasságkötésének az elmaradását. Még 1947ben is csak kb. száz pusztán polgárilag megkötött házasságot tartottak számon a faluban. Ezek is általában valamely egyházi akadály miatt nem kaphattak szentségi megerősítést. 1929 bői ismerünk egy nem mindennapi esetet, melynek kapcsán maga a plébános ajánlotta a polgári házasságkötést. 1929. január 9 én jelentkezett egy jegyespár a kiszombori plébánián házasságkötésre, a jegyesek azonban a hosszadalmas bürokratikus eljárások miatt el sem juthattak hirdetésekig. A csapos legényként Szegeden dolgozó, görögkeleti vallású, román származású vőlegény ugyanis az ekkor már Romániához tartozó Mondorlakon

96 született. A lány, aki még nem volt 18 éves, Kiszomborról származott, a nem túl sok helyi, vegyes vallású családok gyermeke. Mivel édesanyja református vallású volt, így ő a törvény szerint reformátusnak lett anyakönyvezve. Mindketten azonban gyermekségüktől fogva katolikus módon nevelkedtek, és ezt a vallást gyakorolták. A fiú Magyarbánhegyesen növekedett három éves kora óta „magyar és katolikus módon", a lányt pedig édesanyja beleegyezésével a római katolikus templomban keresztelték meg. Katolikus hitoktatásra járt, gyónt, áldozott és bérmálkozott. A vallásváltoztatásuk azonban nem volt bevezetve a polgári anyakönyvekben, így érvényes reverzálist nem adhattak. „A lány nem akar tudni arról, hogy másvallású templomban esküdjenek, a református anya is természetesnek találja, hogy katolikus templomban legyen az esküvő. "A plébános egyedülálló módon azt tanácsolta a min93 Ek.1.1944.19.a Másutt ezt olvashatjuk: „a polgári hatóságnál fölmentéssel élnek és az egyházi házasságot is szeretnék a polgári kötés napján (szombaton) megkötni" Ek.1 1951 21 a 94 EkJ.1928.8.g 95 LONOVICS 395. 1. 96 Arad vármegyei, román lakosságú kisközség. Ma Mandruloc, Románia.