A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MAROSVÁRI Attila: A kiszombori oktatás története 1945-ig

akkor szegényházként működő — épület 600 négyszögöles telkét,

1/4 ennek ellenére az elképzelés mégsem valósult meg. A tanterembővítéssel és a pedagóguslétszám növelésével enyhült az iskolában addig tapasztalható zsúfoltság. Ez azonban a tankötelesek számának lassú csökkenésével is összefüggésben volt. Míg 1910-ben 562 tanuló járt iskolába, és ekkor 1 pedagógusra 70 tanítvány jutott, 1930-ban már csak 521 iskolást rögzítettek, közülük 53 esett egy tanítóra. A kevésbé zsúfolt tantermek sem voltak képesek elfedni azonban a gazdasági bajokat, a szülők szegénységét, a gyerekek ellátatlanságát és a fölszerelések hiányát. Szinte nincs olyan tantestületi jegyzőkönyv ebben az időben, amelyben ne szerepelnének ezek a gondok. Különösen a gazdasági világválság hatása okozott kezelhetetlen nehézségeket, s ezen a társadalmi akciók (1930/3l-es tanévben 50 tanulót láttak el 80 napon keresztül nap 3 dl tejjel 1 7fí és fél adag kenyérrel, rendszeresen osztottak cipőt a rászorulók számára stb.) sem igazán tudtak enyhíteni. A tanulók nagy része ekkor az iskolai segélykönyvtárban lévő tankönyvekből tanult, mivel szüleik nem voltak képesek megvásárolni 1 77 számukra fölszereléseiket. 1927-ben dr. Lakatos Gyula országgyűlési képviselő 50 pár cipőt, 24 db fiú-ruhát és 60 db meleg leány-inget járt ki a népjóléti minisztériumtól.

178 Ugyancsak régi és megoldatlan gondot jelentett a meglehetően nagyszámú külterületen élő gyermek számára a bejárás a Kiszombor belterületén lévő iskolákba. Ez a település fejlődéséből következett, a XIX. sz. végére a belterülettől 4-5 km-es távolságra több majorság alakult ki, melyek nem egyikében 30-40 család is élt.

17y E helyekről, különösen ősztől tavaszig szinte lehetetlenség volt az iskolát megközelíteni a járhatatlan utak és a nagy távolság miatt. Az 1930-as évek közepén ezért a Purgly-telepen (Sándormajor) élők kezdeményezték a község képviselő-testületénél, hogy számukra, az ottani tanköteles gyermekek számára építsen e

gy egytantermes iskolát. A község 1930-ban még nem látta indokoltnak a kérést, mivel csak 13 tanköteles élt a Sándormajorban,

180 de aztán meghajolt az igény előtt, és 1937-ben fölterjesztésben kérte a VKM-et az iskola megépítésének támogatására. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a helyzetet mielőbb orvosolni tudja (és figyelemmel a tél közeledtére is), a képviselő-testület 1937. szept. 21-i ülésén jóváhagyta a Ballá János bíró által Temesvári Vilmos gazdasági tanácsossal — aki hajlandóságot mutatott arra, hogy 5 évre, évi 10 q búza haszonbéréért cserébe ottani házának egy részét iskola céljára rendelkezésre bocsássa, s aki maga is tagja volt a képviselő-testületnek — már korábban megkötött haszonbérleti szerződést. Mivel a tanterem így, ha ideiglenesen is, de rendelkezésre állt, az iskola174 MVL V. 261-6. 50/1928. 175 RÁCZ 2005, 87. és CSML VI. 503. 2136/1930. 176 RÁCZ 2005, 118 és 123. 177 Uo. 121. 178 MVL VQI. 131. 6/1927. 179 A Purgly Sándor által alapított, s a nevét viselő majorban 1907-es hivatalos helységnévtár 187 személyt rögzített. Lásd: A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára 1907. Bp. 1907, 908. 180 MVL V. 261-6. 100/1930.